Hámori Anett munkái és témaválasztása egyéni emlékezet és kollektív tapasztalat határán mozognak. Nagyméretű papírtekercsekre készített akvarelljei finom, érzékeny médiumként közvetítik a múlt feldolgozásának kérdéseit. Korai munkáiban a közvetlen környezet elemeiből indult ki, azonban több mint egy évtizede művészete fókuszát a tömegkommunikáció hírfolyamából kiragadott politikai és háborús események határozzák meg. A steril, fehér háttér előtt megjelenő figurái egyszerre idéznek meg egyfajta folyamatos képsort, emlékképszerű lenyomatot, és mégis személyessé válnak – hiszen ezek a képek mindennapi vizuális élményeink részévé váltak.
Legfrissebb kiállítása jelenlegi háborús konfliktusok képeiből inspirálódik, ugyanakkor saját gyermekkori emlékképeivel is párbeszédet folytat – különös hangsúllyal arra az élményre, amikor először találkozott a háború képi reprezentációjával. Ebben a munkában összemosódnak a szubjektív, személyes rétegek és a történelmi-társadalmi események objektív képei.
Hámori vizuális nyelve finom és mégis határozottan beszél a kollektív és egyéni trauma feldolgozásáról. A papír médiumának sérülékenysége és esztétikája egyszerre erősíti meg a témák súlyosságát és a befogadóval való intim kapcsolatot.