A kiállítás címét Tandori Dezső válogatott bibliográfiája ihlette; a játékos cím mögött azonban a látogatók a 20. századi magyar művészet kiemelkedő alkotóinak jelentős műveiből összeállított válogatással találkozhatnak. Ahogyan egy bibliográfia összegzi a korábban megjelent műveket, úgy nyújt átfogó képet ez a tárlat a Tandori-gyűjtemény legértékesebb darabjairól. A válogatás egyszerre kínál művészettörténeti áttekintést és személyes lenyomatot: feltárja Tandori gondolkodását, ízlését, valamint azt a szellemi közeget, amely egész pályáját meghatározta.
Tandori Dezső nemcsak költőként és íróként volt a magyar irodalom meghatározó alakja, hanem műfajokon átívelő, határokat lebontó alkotói magatartásával a teljes magyar művészeti élet ikonikus figurájává vált. Önkéntes száműzetésben, visszavonultan élt, sajátos szimbiózisban lakásának „lényeivel”; játékai és mindennapi tárgyai irodalmi univerzumának meghatározó szereplőivé váltak. Bár életének apró részleteit írásaiban rendre megosztotta, egy terület mégis rejtve maradt: a Tandori-házaspár képzőművészeti gyűjteménye, amelyet évtizedeken át teljes titok övezett.
A „Tandori-képtár” létezéséről sokan tudtak, de annak összetétele ismeretlen maradt. Tandori következetesen óvta magánszféráját, és mindazokat a tárgyakat, amelyek számára személyes jelentőséggel bírtak. Bár irodalmi motívumain keresztül az olvasó úgy érezhette, ismeri a költő Lánchíd utcai lakásának világát, a képzőművészeti gyűjteményéről soha nem esett szó.
A jelen kiállítás — ahogyan a házaspár halála után, 2021-ben megrendezett Hiányzásra kijelölt hely című tárlat is — hosszú egyeztetés eredményeként, az örökösökkel együttműködésben tárja fel e rejtett örökséget. Bár a bemutatott anyag töredékes, mégis mérföldkő: új megvilágításba helyezi Tandori művészeti és irodalmi kontextusát.
A 20. századi magyar művészettörténet szempontjából kivételes értékű alkotások az Einspach & Czapolai Fine Art kiállítótereiben most először láthatók nyilvánosan. A kiállított művek legendás művészbarátságok, mester–tanítvány párbeszédek, kutatások és egymás iránti tiszteletadások egy-egy momentumát, stációját villantják fel. Tandori gyűjtői szemléletét pedig talán legpontosabban a következő Hérakleitosz-gondolat fejezi ki: „…az embernek felül kell emelkednie a sokszínűség világán, hogy az állandóan változó mögött fellelje a változatlant.” Ez a gondolat teremti meg a kapcsolatot Tandori és a kiállított művészek között is: bár mindegyik alkotó saját utat jár(t), munkáikban közös a lét mélyebb összefüggéseinek kutatása — ugyanaz a szemlélet, amely Tandori univerzumát is áthatotta.
A kiállított művészek között olyan meghatározó alkotók szerepelnek, mint Veszelszky Béla, aki festékpontjaival a világ letisztult rendjének megragadására törekedett, vagy Korniss Dezső, akitől Tandori a hagyomány megőrzésének és meghaladásának egyensúlyát is megtanulta. Ugyanilyen fontos Keserü Ilona alakja, a „világnagy festőé”, akinek erőteljes, archetipikus festészete a gyűjtemény vizuális irányát is kijelölte, és szoros harmóniában állt Tandori archaikus nyelvhasználatával. De Nádler István és felesége, Vera több évtizedes barátsága szintén meghatározó volt Tandori számára: Nádler a láthatatlan dimenziókat feltáró festészete révén kulcsfigurává vált a gyűjteményben. Munkái Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás és Tót Endre alkotásai mellett a Tandori-házaspár szentendrei otthonának falait díszítették.
A közös művészi értékrend, az alkotás egzisztenciális súlya és a világ tiszta, művészi látásmódon keresztüli értelmezése olyan szellemi teret alkotott, amelyben e művek Tandori művészetén keresztül egymással is párbeszédbe léphettek. A festmények a költő és felesége mindennapi életterének szerves részét alkották — olyan alkotásokként, amelyek számukra elválaszthatatlanná váltak saját művészi létezésüktől. Hogy Tandori miért tartotta titokban a gyűjteményt, talán épp ez a személyes kötődés magyarázza. A művek sorsa azonban az, hogy láthatóvá váljanak mindazok számára, akik érzékenyek rájuk.
A kiállítás ezt az organikusan formálódott művészeti teret igyekszik a közönség elé tárni, bemutatva azokat az eddig rejtve maradt vagy elveszettnek hitt alkotásokat, amelyek régóta vártak arra, hogy a nyilvánosság elé lépve új fejezetet nyissanak a Tandori-életmű értelmezésében.
Kokas Nikolett
A kiállításon az alábbi művészek munkáit mutatjuk be:
ANNA Margit, ÁMOS Imre, BAK Imre, BÁLINT Endre, BENE Géza, FAJÓ János, FREY Krisztián, GADÁNYI Jenő, GYARMATHY Tihamér, HENCZE Tamás, KASSÁK Lajos, KESERÜ Ilona, KOKAS Ignác, KONDOR Béla, KORNISS Dezső, MÁRFFY Albin, MENGYÁN András, NÁDLER István, PERLROTT Csaba Vilmos, SCHEIBER Hugó, SZÁNTÓ Piroska, TÓT Endre, VESZELSZKY Béla