Minden most kiállításon látható munka egy 2013 óta épülő műcsoport része, melyeket Véletlen struktúrák alcímmel szoktam jelezni. Két további csoportra is oszthatók : kidomborodó, összegyűrődő, vonalhálót ábrázoló képekre, valamint egy téglalapot modulként használó, annak átlóival variáló, háromszög és rombusz formákat megjelenítő képekre. Formailag látszólag eltérnek, de fókuszuk teljesen azonos.
A címválasztás összetett asszociációk eredménye:
A hálók, melyek a munkáimat teremtik és tagolják, számomra az érzékelés kézenfekvő metaforái. A háló eszköz a külvilág befogására, ugyanakkor a test kiterjesztésének és meghosszabbításának ősképe a ruhától az űrhajóig.
A kő szintén asszociatív. Az átlókkal operáló, háromszög alakzatokat mutató képekre úgy vonatkozik, hogy ezek a munkák részben kötött kvázi mozgásukkal és gazdag variációs lehetőségeikkel a kb. 252 millió évvel ezelőtt kipusztult trilobiták (háromkaréjú ősrákok) megjelenését, feltételezett mozgását juttatta eszembe már az első ilyen darabtól fogva. A hangsúlyosabban hálóként megjelenő képeknél viszont a kő nem az eltűnt vagy lappangó élet sejtelme, hanem fájdalmasan konkrét, hiszen ezeknél a vászonszövet betakart magja beton.
Varga Bertalan