Létezésünk egyik alapfeltétele a kérdésfeltevés. Ezáltal tudjuk bővíteni tudásunkat, mélyíteni önismeretünket és választ találni saját életünk megoldandó talányaira. A szkeptikus filozófiai hagyomány szerint az élet természete bizonytalan, ezt pedig el kell fogadnunk, miközben folyamatosan meg is kérdőjelezzük minden dolog valóságtartalmát. Ez az antik gondolat különösen újraértelmezendő a digitális kultúra jelenkorában, amikor az egyéni érzékelés megbízhatósága végleg kétessé vált.
Az apeiron a preszókratikus filozófiában a végtelent, a meghatározhatatlan, örök anyagot jelöli: azt az őselvet, amelyből minden keletkezik, és amelybe egyszer minden visszatér. Naomi Devil legújabb egyéni kiállításán ezt az időtlen kérdéskört vizsgálja az emberi test mint jelentéshordozó médiumán keresztül. A kiállítás központi szereplői művelődéstörténeti és testfilozófiai archetípusok: idealizált, szobor formát öltött emberalakok, amelyek nem individuális portrék, hanem kollektív érvényű pszichoanalitikai állapotok megtestesítői. Az akaraterő, a remény, az elengedés és a reziliencia mind olyan gesztusok, amelyek az emberi tapasztalat mélyrétegeiből származnak, és a kulturális emlékezet működésének lenyomataiként szolgálnak.
Az alkotó tudatosan reduktív vizuális nyelvezettel dolgozik: monokróm színhasználat, letisztult kompozíciók és metafizikus festészeti hagyományokat idéző perspektívák. Ezek a technikai megoldások azonban nem öncélú esztétikai eszközök, hanem a művek antropológiai esszenciájának megragadásához járulnak hozzá. A test ugyanis itt egyszerre biológiai, társadalmi és szimbolikus tér: rajta keresztül válik láthatóvá a szenvedés, a gondoskodás és az idő múlása. A trauma és a vele járó szenvedés nem rendellenességként, hanem az élet strukturális, identitásképző részeként jelenik meg – olyasmi, ami nem elkerülhető, csupán értelmezhető és integrálható.
Művei nem aktuálpolitikai vagy trendalapú kérdésekre keresnek választ, hanem az emberi létezés időtlen tapasztalatairól tesznek tanúbizonyságot. A szeretet, az elmúlás, az egyéni felelősség, a bizonytalanság gondolata materializálódik olyan médiumok ötvözetének ábrázolásában, amelyek meghaladják a fizikai valóságunk szabta határokat. Naomi Devil legújabb festménysorozata nem rejt magában teleologikus narratívát. A kérdés nem az, hogy létezik -e végső cél, hanem hogy miként lehet létezni annak bizonyossága nélkül?