A kiállításon látható alkotások a geometria és az intuíció határterületén mozognak. A cím jelentése – az alakzatok körvonalainak azon része, ahol metszik egymást – szimbolikusan is kifejezi a művek szellemiségét: a racionális szerkesztés és az érzelmi befogadás találkozását.
A tárlat központi motívuma a gömb, a végtelen és teljesség szimbóluma. Az alakzatok egyszerűsítése, síkokra bontása által értelmezett az idea – a gömbmegközelítés esszenciája, hogy a tökéletes formát, amely teljes mértékben azonos a gondolattal, azt lehetetlen leképezni a valós térben.
Két szerkesztési elv mentén épülnek fel a művek: a Meridianum-sorozat négyszöghálós rendszere a „növekvő gömbérzetet ” szemléltetik, míg az Icosphere-variációk a geodézikus, háromszöges struktúrán keresztül a gömb magján áthaladó „alagutak” rendszerét jelenítik meg.
Az alkotások többsége fa konstrukció, amelyek az évgyűrűk hengerpalástjából kimetszett elemekből épülnek fel. A fizikai anyag és a számítógépes tér találkozása egyszerre ad testet és súlytalanságot a formáknak és a koncepciónak.
A fali munkák a sík és a tér viszonyát vizsgálják: a Meridianum-nyomat_felülnézet intarzia, illetve az Icosphere_maradék_teríték fali alkotások a belső szerkezeteket, a látható és láthatatlan részeket szemléltetik.
A digitális szobrászat számomra egyszerre technikai és filozófiai kihívás: a mértani pontosság és az „Isteni sugallat” egyesítése, ahol a két ellentmondónak tűnő kijelentés egymás határát metszi. E folyamatban a struktúra és a jelenlét közösen formálják a végtelenről alkotott képünket.
Kovács Zoltán