A HINTS Institute for Public Art című kiállítás célja, hogy hozzájáruljon a 2000-es évek Magyarországán zajló köztéri művészet történetének feltérképezéséhez, rákérdezzen hagyományaira, művészetfelfogására, különös tekintettel a nők jelenlétére, szerepére a városi nyilvános terek alakításában. Ez a történet nem tekinthető koherensen feltárt és dokumentált narratívának. A kiállítás e narratíva új elemekkel való kiegészítésére tesz kísérletet a részben feledésbe merült tudások, emlékezetek újrarendezésével és láthatóvá tételével, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy a művészet és a nyilvános terek jelenkori kapcsolódásának megértéséhez elengedhetetlen a történeti alapok, az egykoron megvalósult művészeti gyakorlatok ismerete.
A kiállítás középpontjában a 2001 és 2010 között Budapesten működő HINTS Institute for Public Art munkássága áll, ami egy többségében nőkből álló művészeti kollektíva volt. A vizsgálódás rajtuk keresztül, az ő segítségükkel történik. A HINTS-re vonatkozó ismeretanyag töredezettsége önmagában is tünetértékű, amennyiben nem pusztán gyakorlati hiányként, hanem a tudástermelés, az archiválás és a kanonizáció strukturális hiányosságaiként is értelmezhető. Mindezek fakadhatnak a 2000-es évek technológiai infrastruktúrájának kezdetlegességéből, az archiválási kényszer hiányából, az intézményesülésre való képtelenségből, a köztéri művészeti projektek természetéből, valamint abból a társadalmi felépítményből, amelyben a férfi alkotók érvényesülése támogatottabb.
A HINTS tagjai képzőművészek, szociológusok: Bálint Mónika, Ilauszky Tamás, Pál Zsuzsanna Rebeka, Szabó Eszter Ágnes (1966 – 2024) és Szövényi Anikó. A kétezres évek Magyarországán úttörőnek bizonyultak abban, hogy az intézmények falain kívül merészkedve, a nyilvános térbe való belépéssel a képzőművészet mindennapiságát, hozzáférhetőségét hangsúlyozták. Tevékenységüket nagyban meghatározta a teret a kapitalista kontroll alól forradalmi kreativitással felszabadító szituacionista mozgalom, a kritikai kultúrakutatás, illetve, különösen tevékenységük második felétől, Szabó Eszter Ágnes gondolatai, alkotói eszközei. Alapelveik többek között az újrahasznosítás, játékosság, kritikaiság, közösségiség és részvételiség voltak. Munkáik egy része alternatív nyilvánosságot teremtett vagy a nyilvánosságba jutás alternatív módjaira tett javaslatot, más projektjeik a társadalmi környezet egyes jelenségeire világítottak rá az érintettek bevonásával. Emellett céljuk volt megkérdőjelezni az egyének privát és nyilvános terekhez való viszonyát; motiválni az ott formálódó közösségeket; feloldani a különböző terek berögződött határait.
Kiállító művészek: Bálint Mónika, Ilauszky Irma, Ilauszky Tamás, Pál Zsuzsanna Rebeka, Szabó Eszter Ágnes, Szövényi Anikó és további közreműködők