Kevés olyan következetes, mégis változatos festészet van, mint Ernszt András festői pályája. Már a kezdeteitől – az 1990-es évek végétől, a 2000-es évek elejétől – látható az organikus formák absztrakciója és ennek fokozatos és folyamatos kibontása festményein. A természeti jelenségek, a víz, a különféle levelek, a fény összjátékát és színekbeli sokaságának egy-egy pillanatát jeleníti meg festményein különböző technikákat alkalmazva, amelyek rétegek tagolta mélységeket hoznak létre.
Ernszt András képei beilleszthetők egy olyan festészeti tradícióba, amely neves és meghatározó hagyományokkal rendelkezik, és Pécshez, a pécsi művészeti élethez (is) kapcsolódik. Időben visszafelé: Keserü Ilona, Martyn Ferenc, Rippl-Rónay József (és ekként az akkori európai festőművészeti hagyományok).
Kifejező és találó a Sűrített csend kiállításának címéül, mert szavakban tükrözi a festmények egyszerre jelenlévő absztrakcióját és konkrétságát, a színek felfokozottságát és visszafogottságát, a formák redukcióját és bonyolultságuk kibontását, amellyel felépíti és mindig megújulóvá alkotja festményeinek képi világát.
Máthé Andrea, a kiállítás kurátora