Sóváradi Valéria (Tárnok, 1950) Munkácsy-díjas képzőművész képi világa egyéni színfolt a kortárs magyar képzőművészetben. Az Árnyékteremtő című kiállítás a művész legújabb, 2023-2025 között készült olajfestményeit mutatja be. A kiállított munkák folytatják a korábbi festmények tematikáját, melyek a fény és az árnyék kontrasztjára épülnek. A képeken a mesterséges fény által megvilágított sivár, homogén felületek és falak jelennek meg, melyeket a könnyed szorongás légköre leng be. A megvilágított részletek hangsúlyosak, mellettük homályos a környezet, mely egy másik rejtett világot sejtet. Az ábrázolt belső és külső terek nem konkrét területek, hanem egy általános, városi élményt mutatnak. Ott vannak körülöttünk ezek az egyszerű, elképzelt építészeti elemek, részletek, tárgyak, mintegy utalásszerűen az ember jelenlétére és léptékére, valamint a mögöttük rejtőzködő történetekre.
”Sóváradi Valéria festészete és rajzművészete végső soron természetelvű, realista szemléletű művészet, amelynek valóságtükröztetését – valóságkivágatát – valamifajta játékosan naív, esetenként szelíd szürreális látásmód árnyalja jellegzetesen egyénivé. Ha számba vesszük e festészeti és rajzművészeti munkásság alkotóelemeit, mind az eszközök, mind az interpretált képi matéria vizsgálata során – a szerteágazó, megannyi alkotóterületet, sok-sok műformát bejáró, számos technikát és anyagot alkalmazó pályakezdő szakasz után – egy hallatlanul letisztult, tudatosan redukált, a klasszikus ideák szellemisége által vezérelt kifejezőeszköz-rendszerrel élő művészeti univerzum áll előttünk.
Az univerzum-leltár elkészítése során döbbenhetünk arra, hogy nem is arra kell elsősorban figyelnünk, hogy mi van a Sóváradi Valéria által festett és rajzolt képeken, hanem arra, hogy mi nincs ott. Az oly kevés eszközzel, a szikár hétköznapokra és a kopár környezetre utaló néhány motívummal, a kevés, de mélyen átizzított színnel élő piktúrája és az egy-egy vonallal, vonalhálóval interpretált – az üresen hagyott papírfelületnek is tág teret adó – rajzművészete a hiány művészete: a megfestett, a megrajzolt, a képeken megjelenített világot szemlélve e világ fájdalmas hiányai, fenyegető ürességei tárulnak elénk.”
Wehner Tibor