Hosszú barátságunk alatt mindig csodáltam Kati erejét, a természethez való erős kötődését és hihetetlen érzékenységét. Ez az érzékenység teszi ősi ösztönös teremtő erejét különlegessé. Sajnos a világ, amiben élünk egyre barátságtalanabb hely lett az utóbbi időben. A szorongás, félelem kifejezésére Kati ahhoz nyúl, amihez mindig is nyúlni tudott, a természethez. A kertben, utcán talált haszontalannak tűnő tárgyak a keze között válnak nyers, ordító, kétségbeesett szobrokká, amelyek ugyanakkor csodálatos erejükkel képesek amulettként védelmezni alkotójukat. „Privát mitológiámat mentális menedékként használom.”
Gerlóczy Bea képzőművész, tanár