Jelenleg a társadalom leggazdagabb 0,1%-a birtokolja a globális vagyon több mint 20%-át. Az ultramagas tőkefedezettel rendelkező magánszemélyek összvagyona meghaladja az Amerikai Egyesült Államok és Kína együttes éves GDP-jét. E csoport tagjai átlagosan jelenleg világszerte öt prémium ingatlannal rendelkeznek, amelyek elsősorban vagyonmegőrző és spekulatív eszközként szolgálnak.
Schmied Andi a Trafó Galériában megrendezésre kerülő egyéni kiállítása olyan újonnan megjelenő építészeti típusokat vizsgál, amelyek elsődleges célja a globális szinten leggazdagabb magánszemélyek vagyonának megőrzése/elrejtése és megsokszorozása. Manhattan szuper-magas felhőkarcolóit, melyekben a legexkluzívabb építészeti anyagokkal kialakított penthouse lakások gyakran úgy cserélnek tulajdonost, hogy soha nem is lakott bennük senki; Dubai – szintén többnyire lakatlan – mesterséges szigeteit, melyek elsődlegesen gazdasági spekuláció és látványosság céljából épültek, vagy a londoni úgynevezett jéghegy-házak többszintes alagsori kiterjesztésekkel ellátott luxusingatlanjait.
A kiállítást egy évek óta tartó átfogó kutatás előzte meg, melynek során a művész kidolgozott egy alteregót, és magát egy lakásvásárló magyar milliárdosnak kiadva, különböző luxusingatlanokat nézett még Manhattanben és Dubaiban. Ez a munkamódszer lehetővé tette számára, hogy olyan ingatlanokba jusson be, amik csak a világ leggazdagabbjai számára láthatóak, és beszélhessen az azokat értékesítő ingatlanügynökökkel.
Ezekből az egyesek által nekroépítészetnek vagy zombi urbanizmusnak is nevezett környezetekből hiányzik szinte minden emberi jelenlét és társadalmi kapcsolódás, az ökológiai, társadalmi és gazdasági károk a legkevésbé sem számítanak tényezőnek, az építészet nem a lakhatás, hanem a vagyon megőrzésének vagy növelésének eszközévé válik, és így az absztrakt pénzügyi rendszerek – a mögöttük húzódó gazdasági és jogi struktúrák anomáliáival együtt – fizikai formát öltenek.