Böröcz András és Révész László László 1980-as évekbeli performanszai a korszak legendás eseményei közé tartoztak. Az eredetileg festőként végzett művészpáros – ezért hivatkoztak a kortársak az eseményekre „a festők színházaként” – egy iróniával, humorral és játékossággal teli nyelvet alakított ki, amely sajátosan keresztezte a performanszot a színházzal és a festészettel. A kamaratárlaton a performanszok fotó- és videódokumentációján túl bemutatjuk, hogy a műsorokban megjelenő motívumok hogyan folytatódtak Böröcz és Révész egyéni festői, szobrászati és kísérleti filmes műveiben.
A kiállítás Böröcz és Révész performanszait a fennmaradt dokumentumok és kapcsolódó műtárgyak segítségével mutatja be: láthatók a művészek 1977 és 1987 között készült, kollázselemekkel gazdagított művészportfoliójának lapjai Makky György dokumentumfotóival kísérve, illetve egy válogatás a művészek azon papírmunkáiból és plasztikáiból, amelyeken megjelennek, visszatérnek a performanszok motívumai. A kiállításon szerepel továbbá Böröcz András helyspecifikus installációja, amely a performanszok díszleteire reflektál, illetve megtekinthetők az akciókról fennmaradt felvételek, amelyek közül több korábban még nem volt látható.
Böröcz András (1956) és Révész László László (1957–2021) festőművészek a Képzőművészeti Főiskola felvételijén ismerkedtek meg, együtt jártak az Erdély Miklós által vezetett, a kísérletezésre ösztönző INDIGO csoportba is. Nagyrészt az indigós évekkel párhuzamosan, 1977 és 1990 között hozták létre közös performanszaikat, melyekben az egymást tartalmilag lazán követő jelenetek atmoszféráját a zene, a képzőművészeti eszközök és a mediális sokszínűség – festett díszlet és jelmezek, vetített bejátszások és élőben felvett filmes betétek – adták.