A fotográfia technikatörténetének két évszázados jubileuma nem csupán a technológiai fejlődés ívét rajzolja ki, hanem a médium ontológiai alapjaihoz való visszatérés lehetőségét is kínálja. Az „A, mint analóg” című tárlat a fényképezés kézműves tradícióit emeli be a kortárs diskurzusba, hangsúlyozva a hordozófelület és az anyag fizikai valóságát a digitális képalkotás dematerializált világával szemben.
A kiállítás a sötétszoba alkímiáját, a fényérzékeny emulziók reakcióit és a vegyi folyamatok törvényszerűségeit nem pusztán archeológiai gesztusként kezeli, hanem mint a művészi önkifejezés primer eszközeit. Ebben a kontextusban minden egyes alkotás a türelem és a manuális precizitás manifesztuma, ahol a képalkotás lassúsága a látvány elmélyült megélésévé válik, a véletlen és a kémiai tökéletlenség pedig az egyediség megismételhetetlen auráját kölcsönzi a műveknek.