A Vasarely don’t go home! kiállítás a hatvanas–hetvenes évek neoavantgárd művészetén keresztül vizsgálja az illúzió, a konstrukció és a szerialitás kérdéseit, új fényben értelmezve Victor Vasarely és kortársai párhuzamos törekvéseit.
A tárlat középpontjában a „konstrukció”, az „illúzió” és a „rács” fogalmai állnak, amelyek a korszak festészeten túlmutató kérdésfelvetéseket jelölik ki. A kiállított művek fotóalapú alkotások és kísérleti filmek révén vizsgálják, miként jelennek meg ezek a jelenségek a valóság érzékelésének és értelmezésének határán.