Kateryna Aliinyk és Trapp Dominika a táj felé forduló érzékeny figyelemmel olyan viszonyokat tárnak fel festményeiken és papíralapú munkáikon, melyek mélyen érzéki és spirituális tapasztalatokat hívnak elő.
Trapp mesterséges tájai fiktív, disztópikus jeleneteknek adnak otthont, egyfajta koreografált színpadként működve, ahol a lappangó erőszak és a csapdává hurkolódó függések aprólékosan kidolgozott részleteken keresztül rajzolódnak ki.
Aliinyk egy másfajta tér-időt nyit meg – a természet határtalanságát és a végletekig kitartó megújulási képességét hangsúlyozza, mely a háború és pusztítás ellenére sem lankad. A félelem, a lenyűgözöttség és az elidegenedés ellentmondásos érzései közepette a radikális öröm új, eddig ismeretlen formái bontakoznak ki.
Páldi Lívia