Az idők kezdete óta az ember a Holdra emelte tekintetét. Látta növekedni, eltűnni és visszatérni. Megtanulta az időt a fázisai szerint mérni, történeteket mesélni a fényében, és szimbólummá változtatni a rejtélyét. Talán a teremtés is ebből a tekintetből született: abból a vágyból, hogy formát adjunk annak, amit nem értünk, hogy láthatóvá tegyük azt, amit alig érzékelünk. A Hold arra emlékeztet bennünket, hogy semmi sem marad változatlan. Hogy minden forma ciklusokon halad keresztül, hogy a sötétség is része a folyamatnak, és hogy az eltűnés nem jelenti a végét. Alkotni annyi, mint a Holdhoz hasonlóan haladni: változni, átalakulni, újra megjelenni. Nem feltétlenül előre, hanem folyamatos mozgásban maradva. Visszatérni ugyanahhoz a ponthoz, és mégis minden alkalommal máshonnan tekinteni rá. A Progresszív Hold ezt a mozgást keresi: a látható és láthatatlan, a tudás és a képzelet, a megjelenés és az eltűnés közötti teret. Ahol a változás nem végállapot, hanem újabb kezdet. Egy módja annak, hogy továbbra is fényt hagyjunk az idő végtelen mozgásában.
Kiállító művészek: Arkadiusz IGNASZAK / BARTUS Ferenc / BÍRÓ Botond / BODNÁR László / BRUNNER Olívia/ CSERVENKA Edit / DÉR Virág / Jozef TIHANYI / KÁCSER László / Kerstin FRANKE-GNEUß / Jagoda JAWORSKA / LIPTÁK Ágnes / NAGY Árpád Pika / NAYG István / NÉMETH Tamás / Ona TAV / ORSÓS Bence / PALKÓ Tibor / Rooshika PATEL / SEBESTYÉN Zoltán / SZITÁS Bernadett / SZŰCS Barbara Eszter / TASKOVICS Éva / Tomasz LINGO / Tomasz WENDLAND / Uta HEINECKE / VARGA József Zsolt / VARGA Judit / ZIRCZI Judit