A Három csipke játszik c. kiállítás párbeszédet kezdeményez Ladik Katalin két műve között: az azonos című textilkompozíció és a hozzá tartozó hanganyag (2008), valamint a baltimore-i performanszát dokumentáló fotósorozat (1980) között. Mindkettőben a textil – pontosabban a csipke – központi szerepet játszik, és bár médiumban eltér a két mű, mindkettő a női testtel szoros kapcsolatban álló anyag az elrejtés és felfedés lehetőségeit tárja fel.
A címadó kollázsban a művész szimbolikusan tárja fel a csipke rejtett történetét azáltal, hogy mintáit kottaként értelmezi. A Performance, Baltimore című „anti-sztriptízben” – amely az ikonikus Blackshave Poem-jének egyik változata – szellemes trükköt eszel ki a közönséggel szemben, hiszen a teljes testét eltakaró fekete ruhák felett viselt csipkés fehérnemű semmi „látnivalót” nem rejtenek el.
A textil Ladik alkotói gyakorlatának középpontjában áll; önálló anyagként használja textilkollázsaiban, a nők csendes munkájának és életüket szigorúan keretező társadalmi elvárások szimbólumaként, varrómintás kollázsaiban utalásként, valamint performanszaiban kellékként is, mindezt szellemes és lágyan kritikus, feminista módon.