Hopp-Halász Károly (1946–2016) 1980-as és 1990-es évekbeli munkásságát új szempontból bemutató kiállítássorozat harmadik, a művész halálának tizedik évfordulója előtt két hónappal nyíló része a Monolit struktúrák sorozatra, illetve az ehhez kapcsolódó alkotói időszakra koncentrál.
Az ennek jegyében készült alkotásokat – táblaképek, papírképek, szabadvásznak – a művész a tőle megszokott módon modulokból szerkesztette: összefüggő monokróm felületekből állnak, amelyeket neo-geo műveiből ismert motívumkincs és jellegzetes posztgeometrikus formavilág – mindenekelőtt a pöttyös felületek – egészítenek ki. E kompozíciók gondolatiságát a rá jellemző, minden irányban folytatható, nyitott szerkesztési elv jegyében installációk formájában is továbbgondolta.
A kiállítás középpontjában az eredeti bemutatási helyszínéről Szekszárdi installáció (Városi Galéria, Szekszárd, 1989) címen ismert nagyléptékű alkotás, valamint a Monolit struktúra/Cím nélkül (1987-1989) tárgyegyüttes áll. A szigorúan szerkesztett kompozíciókban a hajtások találkozási pontjain, a vásznat modernista rácshálózatként használva felvitt pöttyök az összefüggő színmezőket térbe léptető monokróm „gerendákkal”, valamint a művészt körülvevő mindennapi tárgyi valóság elemeivel – kosarakkal, demizsonokkal, dunai evezőkkel és székekkel – lépnek kapcsolatba.