A Gemmakabinet című sorozatom arra a kérdésre reflektál, hogyan viszonyul egymáshoz kultúra, hatalom és emlékezet egy adott korszak intézményesült működésén keresztül. A sorozat középpontjában az identitás, a történelmi emlékezet és a kulturális autonómia sérülékenységének problémája áll. Az intézményes működés bemutatása nem csupán belső kritika, hanem egy szélesebb társadalmi diagnózis része: hogyan válik a kultúra eszközzé, amikor egy berendezkedés a saját logikáját kívánja érvényesíteni rajta.
A fotó alapú képek olyan vizuális kísérletek eredményei, amelyek az egyéni művészi kreativitás, a képszerkesztő programok és az AI együttműködésében jöttek létre. A mai kulturális intézményi terekben látható jelenetek egyszerre mutatják fel és szubvertálják az európai, illetve a mitológiai és művészeti hagyományt. A sorozat létrejöttében meghatározó volt Jan Lenica, Wiesław Wałkuski és Jakub Erol hatása: Lenica szürreális, abszurdba hajló formanyelve, Wałkuski sűrített, fogalmi erejű képnyelve és Erol tiszta, reduktív szerkesztésmódja együtt alakította a sorozatban visszaköszönő vizuális attitűdöt.