Mennyi történet, tapasztalás és identitásformáló keresés rejlik 1285,3 km²-ben?
Sóváradi Valéria és Fabricius Anna a Római Magyar Akadémia ösztöndíja által hónapokat töltött Rómában. Ugyan a két anyag létrejötte közt eltelt 25 év, a forrás geográfiai, kulturális öröksége nem változott, a két szemlélet viszont nagyon is különböző. Róma egy megkerülhetetlen referenciapont.
Sóváradi munkásságában már visszatekintve látjuk, tapasztalatai hogyan hatottak rá hosszútávon. Egy új kezdetként definiálja saját művészetében az ott megélteket, amelyek formai változatosságukkal és arányrendszerükkel mind a mai napig hatnak festészetére.
Fabricius munkái leginkább a töredékesség oldalára – mint pillanatnyi kapott látványra –, illetve a nemlátható fontosságára kérdeznek rá. Érdekes, hogy a kitakarás és a nemláthatóság mindkét művészi ábrázolás szignifikáns része, de míg Fabricius képei fragmentáltságukból adódóan nem mutatnak rá pontosan a hiány helyére, addig Sóváradi alkotásain a kitakarás, az adott látvány részleges hiánya pontosan megmutatja az akkori Róma szemmel látható állapotát.