A tárlat központi témája maga a 2-es szám, amelynek jelentését a művész különböző nézőpontokból és különböző médiumokon keresztül fejti ki.
„Sokszor azt érzem, hogy Káldi Katalin nem mást csinál, mint számol a térben és számol a síkon. Tudatosan és öntudatlanul is sorban halad: 1, 2, 3, 4, 5, 6, a számostól a számtalanig, a végestől a végtelenig, a mérhetőtől a mérhetetlenig. Olykor játékosan felcseréli a lépéseket, és ezáltal megbontja a monotóniát.”
(részlet Fehér Dávid: A kétség és az egység – Káldi Katalin új műveiről című szövegéből)