„Ha teljesen megérted a 2001-et, akkor eltévesztettük a célt. Sokkal több kérdést akartunk feltenni, mint amennyit megválaszoltunk.” – mondta Arthur C. Clarke, a 2001: Űrodüsszeia írója. A film készítésének időszaka, a hatvanas évek közepe, a víziók kora. Egymást érték az űr meghódításáról szóló szovjet és amerikai híradások, és nem sokkal a film bemutatása után leszállt az első ember a Holdra. Kubrick, Clarke és munkatársaik e kor emlékműveként, a korszerű tudomány és a valószerű [fikció] gazdag fegyvertárát felhasználva, nagyléptékű technikai és művészi utópiát alkottak, amellyel a világ most próbál meg komoly vagy ironikus formában elszámolni. A nyitott kérdéseket a sci-fi rajongók mellett a tudósok is újból körüljárják: Mi hiányzik még ahhoz, hogy a komputerek HAL 9000-hez hasonlóan szájról tudjanak olvasni? Mi szükséges ahhoz, hogy a filmben elhangzott párbeszédeket folytathasson ember és számítógép? Lehetnek-e a komputernek érzelmei?
A válaszok ma már több területen nem sokkal lépik túl a valóság határát. 2001-ben az elképzeltnél józanabb korba érkeztünk: az űr meghódítására, az emberi határok kiterjesztésére irányuló víziókat elnyomja a klónozás és az üvegházhatás – vélt vagy valós – rémképe. A tempót a (vélt vagy valós) tudományos és gazdasági szükségszerűség diktálja, miközben a tudományos [fikció] átitatja mindennapjainkat. A science [fiction] képi világa mai környezetünk egyik meghatározója – a filmek, komputerjátékok, a napi sci-fi-szappanoperák, a design egyes elemei, az egykor a tudományos-fantasztikus irodalomból és filmekből megismert tárgyak és technikai eszközök, a komputerek és az Internet nélkül napjaink ma már elképzelhetetlenek.
A magas művészet mostohagyerekének számító science [fiction] hasonló – bár gyakran kétesebb értékű – szabadságot élvez, mint a tudományt és [fikció]t más irányból megközelítő médiaművészet.
A kiállítás tekinthetű a science [fiction] műfajával folytatott asszociációs játéknak. A bemutatott művek nyitva hagyják a kérdést, hogy a gyakran mágiapótléknak tekintett tudományos [fikció] a kor tudományos eredményeit felhasználva csupán a jelenről fest-e képet (ironikus [fikció]), vagy ugyanebből kiindulva egy lehetséges jövőt ír le (funkcionális [fikció]). A művészek által létrehozott munkák úgy szemlélhetők, mint a Fiktív Jövő Múzeumának kiállítási tárgyai: játékok, tudományos kísérletek, mesterséges lények, szimulációs központ, rekonstruált találmány – akár egy közös térbe került technikai és művészeti gyűjtemény.
A kiállított művek egyik legjellemzőbb közös vonása a játékosság mellett az interaktivitás, valamint a hang és a kísérleti zene fontos szerepe. Az egyes művek a zenei kifejezés, a mozgás és a [fikció] fogalmának különböző megközelítései alapján tematizálhatók.
Atau Tanaka és Kasper Toeplitz Globális húrja a kiállítás technikailag legösszetettebb műve – valószerű [fikció]. Ravasz András tudományos kísérletek eredményeként színes zajokat hoz létre, mellyel egy évszázados művészeti tradícióhoz kapcsolódik.
Révész László László a [fikció] hagyományos műfaját eleveníti fel, az ezoterikus elemeket sem mellőzve. Egy lehetséges jövő múltbeli története megszakadt, töredékekből próbálja újjáépíteni. Győrfi Gábor mai szemszögből nézve antitudományos jövőképet hoz létre – bár nyitva hagyja a lehetőséget, hogy víz alatt lebegő figurája kizárólag természetes szervekkel rendelkezik-e. Magali Desbazeille a belső és külső hangok közti összhangzatot mutatja be, melyben a néző kilépni kényszerül megszokott helyzetéből. KissPál Szabolcs kísérlete a tévé elektrosztatikus vonzásával a mikro[fikció]/mikromágia körébe sorolható. Schneemeier Andrea és Szauder Dávid installációja a – science [fiction] filmekből ismert – űrhajóskiképzők orvosi laboratóriumát idézi. Július Gyula az ironikus [fikció] képviselője, a minket körülvevő sci-fi-mediatizált világ torzképével szembesít. Masaki Fujihata a játékos [fikció]n túl, a zene és a kép interakcióját állítja középpontba.
A [fikció] tehát sokféle lehet, de talán nem lenne szabad jövendőmondó képessége szempontjából megítélni: Kubrick állítólag biztosítást kívánt kötni a Lloyd’s társaságnál arra az esetre, ha a film bemutatójáig más bolygóról látogatók érkeznének a Földre. A [fikció] játékosságát néha nem árt komolyan venni, bár a társaság akkoriban nem vállalta a szerződést.
Mélyi József
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK:
Magali Desbazeille – Siegfried Canto
Masaki Fujihata – Kiyoshi Furukawa – Wolfgang Münch
Atau Tanaka – Kasper Toeplitz
Gyôrfi Gábor
Július Gyula
KissPál Szabolcs
Ravasz András
Révész László László
Schneemeier Andrea – Szauder Dávid