Gyenis Tibor élő rendszerekkel dolgozik. Nagy léptékben és provokatívan gondolkodik. Innovatív módon vizsgálja a bonyolult ökoszisztémákat. Modelleket és képeket alkot.
Gyenis manipulál. Beállít, elrendez, dokumentál. Bizonyos értelemben posztkonceptuális művész, de egyúttal a fogyasztói elvárásokat is igyekszik maximálisan kielégíteni. Megmutatja kétpólusú, és kérlelhetetlenül racionális világunk ellentmondásait, de a piaci igényeknek megfelelően látványos és szórakoztató formában teszi ezt: Mennyiben különböznek az élő és az élettelen rendszerek? Hol vannak az emberi percepció és kogníció határai? Hogyan működik az infotainment? Képesek vagyunk-e meglátni és megérteni látszólag tökéletes rendszereink hibáit? És egyáltalán hol itt a hiba? Bennünk? Vagy a közvetítő vonalban?
Egy jól bejáratott paradigma szerint azt mondhatnánk, hogy Gyenis az élet és a művészet határait feszegeti. De egy olyan korban teszi ezt, az információ és a látványtársadalom korában, amikor az életről és a művészetről alkotott elképzelések minden korábbinál elmosódottabbá váltak. Amit művel, az tekinthető tájművészetnek, testművészetnek, akcionizmusnak, de akár szituacionista aktivitásnak is. Mindazonáltal az egész hátborzongatóan és kétségbeejtően kor-szerű. A terepet és az eszköztárat korunk húzóágazatai szolgáltatják: genetikai tervezés, plasztikai sebészet, mesterséges intelligencia, marketing kommunikáció.
Az pedig nem csupán szórakoztató, de mélységesen elgondolkodtató is, ha az alábbi kérdések a tudományos-fantasztikum és a társadalomkritika, a bohózat és az ökológia, a digitális képalkotás és az innovatív tárgyalkotás komplex háttere előtt villannak fel: mit is jelent az, ha genetikailag módosított növényeink nem várt dolgokat produkálnak? Vagy, ha genetikai tudásunkkal saját magunkat módosítjuk? És hogyan reagálunk arra, ha esztétikusan és ergonómikusan megtervezett használati tárgyaink szokatlan formációkba rendeződnek? Vagy, ha kiderül, hogy az emberi intelligencia és kultúra csupán egy félresikerült kísérlet eredménye?
Mi ez az egész? Rendszerhiba? Mutáció? Vagy egyszerűen csak evolúció?
Hornyik Sándor
A művészeti központ harmadik emeletén látható tárlat az első megvalósulása annak az új modellnek, amelyet az egyéni kiállítások többségénél a későbbiekben is alkalmaz majd a Modem.
Mivel a művek létrehozását előre megfinanszírozza, a tárlatokon többségében ezentúl olyan alkotásokkal találkozhat majd a közönség, amelyeket máshol még nem láthatott. Az így megszülető művek egy része azután a Modem saját gyűjteményébe kerül.
Budapestről ingyenes busz indul a Műcsarnoktól szombaton reggel fél 8-kor. A busz az esti órákban indul vissza Budapestre. A kirándulásra kérjük jelentkezzenek Szoboszlai Lillánál: