Losonczy István különböző intenzitású színek egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Ez az érdeklődés korábbi figurális munkái mellett még hangsúlyosabban jelenik meg legutóbbi absztrakt, színsíkokból és geometrikus formákból felépülő alkotásaiban.
Somody Péter képei a szarvas ikonszerű alakjával és az élénk színű foltok tükrözésével, mintha a Rorschach-teszt poétikus változatai lennének.
Nyilas Márta most készülő festménysorozatának alapjául Pécsett történt bűncselekményeket választott. A hírekből megismert bűnügyi eseteket dolgozta fel, egészítette ki vagy költötte át és emelte a képeire jellemző szürrealista hangulatú, időtlen terekbe.
Ernszt András festményeit a különböző módon felvitt sötét tónusú festékrétegek struktúrája jellemzi. Absztrakt képeinek látványa a sötét erdő növényei között átszűrődő fényt idézi.
Nemes Csaba a 2011-es gyöngyöspatai eseményeket dolgozza fel 25 darabból álló rajzsorozatán a médiában megjelent képek felhasználásával.
A megfestett felület roncsolása jellemző Valkó László korábbi művei mellett legújabb alkotására is. Ezen a légüres térben lebegő, doboznyi levetett ruhadarabokat a belőlük kiinduló fonalszerű szálak hálózzák be.
Hegyi Csaba az enkausztika technikáját alkalmazza festményén, mely geometrikus formáinak az ironikus cím (Ornamens adott pillanatban) kölcsönöz játékosságot.
Ádám Zoltán új képei porpasztellel bársonypapírra készültek. A sorozat most kiállított darabja a pécsi Művészeti Kar régi kertjének hangulatát idézi meg.
Nyolcból nyolc, hívja fel a cím is a figyelmet a teljes létszámra. És ha már a számoknál tartunk, a cím egyben utal a kiállítás kettősségére is: az alkotások nemcsak a nyolcféle egyéni művészi utat reprezentálják, hanem a közös részvétel révén magáról a tanszékről is képet adnak. Arról, hogy a pécsi mesterek hogyan közelítenek a festészet kérdéseihez és hatnak tanítványaikra nemcsak oktatási módszereikkel, de művészeti tevékenységükkel is.
Sparing Stefánia