A kurátorra várva / Waiting for the Curator, 2002
csoportos performansz fotódokumentációja, Koszovó / photo documentation of a group performance, Kosovo
A művészek jóvoltából / Courtesy of the artists
Fondorlatos cselszövések sora – Úgy kopik, amint gyarapszik / A Series of Devious Stratagems – It Wears as it Grows, 2011
színes rövidfilm hanggal, 18 perc / colored short film with sound, 18 min
A Debatikcenter Film, az Artra Gallery és a cinqueesei jóvoltából / Courtesy of Debatikcenter Film, Artra Gallery, cinqueesei
Azt mondják, egy kéz nem bír el két dinnyét egyszerre / They Say You Can’t Hold Two Watermelons in One Hand, 2012
C-print alumíniumon / on aluminium, 100 x 150 cm
A művész jóvoltából / Courtesy of the artist
Padiglione Clandestino (Rejtett pavilon / Clandestine Pavilion), 1997
Nem engedélyezett performansz a 47. velencei biennálé ideje alatt, Olaszország / Unauthorized performance during the 47th Venice Biennial, Italy
print, 89 x 56,5 cm
A GALLERIA CONTINUA, San Gimignano / Beijing / Les Moulins / Habana jóvoltából
Courtesy of GALLERIA CONTINUA, San Gimignano / Beijing / Les Moulins / Habana
Albánia és Koszovó művészeti közegei hosszú ideig egymástól elzártan fejlődtek, kulturális örökségük mégis számos ponton találkozik; ilyen például a mindkét állam többsége által beszélt közös nyelv vagy a két társadalmat a mai napig mélyen átható hagyományok. Albánia és Koszovó gyökeresen más utat járt be a 20. század második felében, előbbi évtizedekig Enver Hoxha önkényuralma alatt, utóbbi Jugoszlávia részeként. Ennek ellenére az olyan jelenségek, mint a diktatúra, a háború, a gazdasági és társadalmi válságok mindkét terület közelmúltjára erőteljesen hatottak. Az Albánia és Koszovó kortárs képzőművészetét együttesen bemutató kiállítás a két színtér egymáshoz és a nemzetközi tendenciákhoz való viszonyát térképezi fel az ezredfordulót követő periódusban.
A 2000-es évekkel kezdődő korszak mindkét ország számára új fejezetet jelentett, a kurátori válogatás is ezt hangsúlyozza. Mind Koszovó (akkor még nem független államként), mind Albánia számára ekkor nyílt lehetőség az egyetemes művészeti vérkeringésbe való bekapcsolódáshoz, bár Albánia már az 1990-es években, a diktatúra utáni első szabad évtizedben több kísérletet tett a kortárs művészet fellendítésére. Miközben mindkét színtér – ki-ki saját vizuális örökségét a hátán cipelve – az új, nemzetközi tendenciákat is elérhetőbbé tévő lehetőségek adta kontextusban fejlődött tovább, a fiatalabb generáció a másik országban kibontakozó szcénát is komoly érdeklődéssel figyelte, igyekezett „feltölteni” az elveszett évtizedekben kialakult művészeti vákuumot.
A kiállítás nem törekszik a teljességre: nem ad retrospektív áttekintést a két színtér művészeti fejlődéséről és nem vizsgálja történeti szempontból az alkotók tevékenységét sem. A huszonöt művészt felvonultató válogatás a két szcénát átható dinamikákat ragadja meg: a kiállításon egyszerre szerepelnek mérföldkőnek számító művek, az egyes közegek nemzetközi jelenlétét előmozdító állásfoglalások, illetve hosszabb folyamatok lenyomataként, tanújaként született projektek. A válogatás ezeken a pozíciókon keresztül térképezi fel a színterek mozgatórugóiként működő, az alkotókat foglalkoztató jelenségeket.
Részt vevő művészek:
ALBÁNIA: ENDRI DANI, HELIDON GJERGJI, ALBAN HAJDINAJ, EDI HILA, ARDIAN ISUFI, ILIR KASO, OLSON LAMAJ, ARMANDO LULAJ, VIOLANA MURATAJ, MATILDA ODOBASHI, ADRIAN PACI, REMIJON PRONJA, ANRI SALA, GENTIAN SHKURTI, FANI ZGURO
KOSZOVÓ: JAKUP FERRI, FLAKA HALITI, HAVEIT, MAJLINDA HOXHA, GENC KADRIU, KOJA, DREN MALIQI, ALBAN MUJA, DRITON SELMANI, SISLEJ XHAFA