Most bemutatásra kerülő legújabb festményeinek kiindulópontja a Rainer Werner Fassbinder legendás filmeposzából, a Berlin Alexanderplatzból is jól ismert felvetés, a Weimári Köztársaság és a jelen hétköznapjaink közötti politikai, társadalmi, gazdasági párhuzam vizsgálata. A mind gyakrabban előkerülő párhuzam oka, hogy a Weimari Köztársaság (1918-1933) mint a német történelem egyik legellentmondásosabb korszaka a modern kori demokráciák válságmodelljének is tekinthető egyben. Amikor is a felszínen mintha minden rendben lenne, de a szárnyaló művészi kreativitás, a vibráló társasági és kulturális élet, valamint a csillogás mögött valójában hazugság, képmutatás, dekadencia, hisztéria, reménytelenség húzódik meg.
A Nagy Gábor politikus, társadalomkritikus, gyakran ironikus festményeihez kisajátított képi elemekből készített kollázsokat és összefüggésükből kiragadott szövegrészleteket használ. A fekete alap hatására felerősödő élénk színek, a sajátosan pasztózus felületek és az esetenként túlterheltnek ható kompozíciók nyomán a festmények valós fizikai erővel rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan a szöveges információ értelmezése a töredékesség miatt fokozott szellemi erőfeszítést igényel, melyhez a képcímek nyújtanak segítséget. A klisészerű beállítások az ismétlődő szövegsorokkal való asszociatív kapcsolat által kelnek életre, amely kapcsolat megtalálását az alkotó a néző képzelőerejére bízza.