Önálló kiállításán Bak Imre (1939) legfrissebb festményciklusát mutatja be, ami A csend változatai címet viseli. Bak következetesen megújuló életművének az is az egyik fő sajátossága, hogy távlatokban is képes motívumokat, témákat, kompozíciókat szintetizálni, így teremtve összefüggéseket az életmű különböző szakaszai között.
A közelmúltban már csak monumentális méretekben alkotó Bak hét finom, éteri kompozícióból állította össze legújabb sorozatát. A 2021-ben festett A csend változatai – az évtizedes távlatban radikális, de mégis játékos változást hozó, szintén az acb Galériában debütáló – 2020-as Helyzet ciklushoz képest temperáltabb, nyugodtabb szakaszt jelöl ki az életműben, amely ugyanakkor új témák és megoldások felé fordul.
A Helyzet maszk- és portré-centrikusságához képest az új festményeken sokkal nagyobb hangsúly kerül a tájkép-archetípusokra, amelyek hasonló léptékben Bak 2010-es évek elején festett képein voltak jelen utoljára.
A csend változatai színei is szembetűnő módon alakulnak át a korábbiakhoz képest, az egész sorozatot áthatja a fehér szín elemi élménye. A tiszta fehér mint a misztikus fény allegóriája, forrása beragyogja az új képeket, átsejlik minden világos árnyalat mögül. A fehérnek soha korábban nem volt ilyen központi szerepe Bak Imre festészetében, a képek előterében sem került erre a színre még ekkora hangsúly.
Bár Bakot mindig is foglalkoztatta a geometrikus absztrakció metafizikus olvasata, a fehér szín szimbolikája most még látványosabbá teszi ezirányú vizsgálatait. A fehér transzparenciaként, áttűnésként, vagy éppen a „semmi” manifesztálódásaként is olvashatóvá válik a képein. Bak absztrakt festészetével színekkel megkonstruált tereket épített pályája során, A csend változataiban is számos olyan sík forma van, ami térbeli formává transzformálódik a vásznon.
Az új sorozat így felfogható egyfajta összegzésként is, amiben kitapintható a geometrikus síkok térbelivé átalakuló dinamikája, a tájak éteri tisztasága és még arc-archetípusok is visszakacsintanak belőle.