A felfüggesztés gyanúja

A csoportos kiállítás tere akár egy krimi helyszíne is lehetne. A galériát benépesítő testetlen kortárs művek mind nyomok, lenyomatok, olyan ideiglenes konstellációk, melyek rejtélyes játékra invitálják a nézőt.

A kiállított művek a jelenlét és távollét között egyensúlyoznak, a művészek általuk a „hiány” kortárs eszközökkel történő megragadására tesznek kísérletet.

A galéria terében érzékelhető valósággá is transzponálódó tűnékeny és tüneményes, lírai munkamódszerek a mediálásra koncentrálnak, amelyek által a képzőművészek tartalommal töltik meg és értelmezik át a tér fizikai és vizuális ürességét.

A munkák által indukált test nélküli poézis a maga technikai minimalizmusának köszönhetően rendkívül erős, pattanásig feszített szenzualitással tölti meg a fizikai és akusztikai teret. A művészek játékos metafizikai kísérletei emocionális tartalmakat is becsatornáznak a kiállításba, amely felfüggeszti a tárgyakkal szemben támasztott értelmezői elvárásokat.

A Trafó Galéria a három dél-amerikai születésű fiatal művész konceptuális alapokból építkező installációi, objektjei, performatív művei és videói bemutatásával a magyar közönség számára is szeretne elérhetővé tenni egy olyan kortárs képzőművészeti hullámot, mely az individualitást tűzi zászlajára.

A kiállított művészeti produkciók nagyon közel állnak a közép-kelet európai progresszív képzőművészeti tradícióhoz is, hiszen rendkívül spontán, sokszor improvizatív konceptuális elemekre épülő munkákról van szó. A meghatározó történetmesélési kedv és az erős narratív intenció pedig olyan jegyek, amelyek további kapcsolatokat létesítenek a kiállítók munkái között.

Daniel Jacoby itt debütáló törölköző-szobrai fizikailag jelen nem lévő tárgyak körvonalait rögzítik és a rájuk hímzett feliratokkal egyetemben bepillantást engednek a művész kivételesen emblematikus és enigmatikus narratív módszerekre épülő alkotói stratégiájába.

Tamara Kuselman videója az alkotói válságról, univerzálisabb értelemben a döntéshozatalról, a bizalomról és a kockázatról szól, mely azt a folyamatot dokumentálja és sűríti össze, ami során a képzőművész egy jövendőmondóhoz fordul, aki megjósolja számára, hogy mi lesz következő kiállításának anyaga.

Vass Miklós több kamerával, több nézopontból rögzíti a nézők nélkül lezajló performanszát a Trafó Galéria terében. A hangművészetet a pantomimmel ötvöző „sci-fi” mű egy olyan többcsatornás videó-installáció, amelyet a látogatók közvetlenül a rögzítés eszközén, a felvételt készítő kamerák kijelzőin nézhetnek vissza a maga nyers formájában.