Ladik Katalin (Újvidék, 1942) a közép- és kelet-európai művészet egyik meghatározó alakja. Szülővárosa, a volt jugoszláviai Újvidék többnyelvűsége alakította Ladik vizuális megközelítését a nyelv és a költészet dimenziójában. Költőként indult, költeményeinek publikálása révén került kapcsolatba a hatvanas évek második felében az egyetlen magyar nyelvű avantgárd folyóiratként működő vajdasági Új Symposion körével.
Az 1960-as évek folyamán tagja lett a konceptuális szellemiségű Bosch+Bosch csoportnak, az újvidéki irodalmi és művészeti avantgárd meghatározó szereplőjévé vált. 1978-ban vizuális költeményeivel és kollázsaival szerepelt a Velencei Biennálén. 1977 és 1992 között az Újvidéki Színház színésze, a nyolcvanas években énekesnőként a Boris Kovač zenekar tagja volt.
1991-ben Kassák Lajos-díjjal, 2001-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 2016-ban Yoko Ono neki ítélte a Lennon–Ono-békedíjat. 2012-ben Magyarország Babérkoszorúja díjat nyert, 2017-ben meghívták a kasseli documentára. A hetvenes évek közepétől számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Legutóbbi, 2023-as megjelenése az O00000000-pus című egyéni kiállítása a müncheni Haus der Kunstban és az aacheni Ludwig Forumban volt. Budapesten és a horvátországi Hvar szigetén él és alkot.
Ladik olyan változatos médiumokban tevékenykedik, mint a konkrét és vizuális költészet, a performansz, a hangművészet és a szobrászat. Performanszainak központi eleme a női szerepre való reflexió. A sokrétű művész számára a test is költészetet szül. Megkérdőjelezi a nemi szerepeket és a női archetípusokat, testét és hangját eszközként és médiumként használja.
A kiállítás elsősorban fotográfiai alapú, illetve videómunkákon keresztül mutatja be Ladik body art műveit és emblematikus korai, szürrealisztikus performanszait.