Hogyan gondolkodhatunk a háborúról és annak ábrázolásáról? Emeric Lhuisset több mint 20 éve foglalkozik ezekkel a kérdésekkel; Théâtre de guerre (A háború színháza) című sorozatában 2010 és 2012 között egy kurd gerillacsoport mellett vizsgálta a konfliktus színpadra állítását és dramaturgiáját, míg a Last Water War című projektje 2016-ban Dél-Irakban egy eljövendő háborút kísérelt meg bemutatni.
2016-2017-ben szembesült azzal, hogy a számos törökországi kurd városban zajló felkelésről teljesen hiányoznak a képek, és rájött, hogy egy kép nélküli konfliktusnak a világ szemében nincs létjogosultsága. Ezért nekilátott, hogy ikonográfiával ruházza fel a konfliktust. Mindeközben megpróbálta megkerülni a török kormány cenzúrázási folyamatát, hogy a történelem újraírásáról és a kitörléséről beszéljen e terület viszonylatában.
Emeric Lhuisset 2014-től több projektet valósított meg Ukrajnában. Először is oly módon bontotta le a propagandát, hogy közvetlenül a főszereplőknek adott hangot, lehetővé téve számukra, hogy visszaköveteljék saját történelmüket. Majd a közelmúltban, párhuzamot vonva a múlt és a jelen történelme között, a gyarmatosítás kérdését veti fel az ukrán helyzet kapcsán, kiemelve mind a kultúra, mind a történelmi narratíva fontosságát e konfliktusban. Hiszen ne feledjük, hogy a kultúra is fegyver a háborúk hatalmas színterén.