„A háború tetoválásai” (War Tattoos) projekt, amelyet Szerhij Melnicsenko 2023 tavaszán indított útjára, fekete-fehér fotósorozat, amelyben az alanyok (többnyire a fotós barátai és családtagjai) teljes méretű háborús felvételek kivetítésének hátterében jelennek meg a lencse előtt. A szerző így dokumentálja a fájdalmas emlékek, érzések és érzelmek vizuális lenyomatát – mind a fotókon szereplőkét, mind az egész országét.
Minden résztvevő maga választja ki a saját felvételét – azt, amelyik a legjobban mellbe vágta, a legmélyebb fájdalmat okozta, és kitörölhetetlen nyomot hagyott az emlékezetben. Egy ilyen választás meghozatala azonban elviselhetetlenül nehéz feladat. Hiszen minden ukrán annyi szörnyű pillanatot élt át a háború alatt, hogy szinte lehetetlen kiemelni közülük a „legrosszabbat”.
A háborús borzalmakról készült fotók egy kivetítőn keresztül kerülnek a hősök testére és arcára, új réteget – virtuális „tetoválást” létrehozva, amely örökre velük marad. Ezrek, tízezrek, milliók vannak a hozzájuk hasonló ukránok között. Mindegyiküknek megvan a saját története, a saját fájdalmuk, a saját háborús sebhelyük.
„A háború tetoválásai” több mint egy fotóprojekt. Ez egy vizuális emlék, amely a fény és az árnyék nyelvén beszél.
Arra a kérdésre, hogy milyen „tetoválást” választana magának, Szerhij bevallja, hogy még nem áll készen arra, hogy ezt a döntést meghozza. Valószínűleg annak a háznak a képe lesz az, amelyik szülőfalujában, Mikolajivban található, ahol barátnőjét, Kszenyiát és édesanyját 2022 szeptemberében megölte egy orosz rakéta. Éppen az otthonukban aludtak. És soha többé nem ébredtek fel. „Mentálisan még nem állok készen erre a felvételre. Össze kell gyűjtenem az erőmet, és ez nem könnyű” – mondja a fotós.
„A háború tetoválásai” sorozat nem csak egyéni történeteket tár a néző elé – az egész nemzet közös fájdalmáról mesél, segít mélyebben átérezni azt a szörnyű valóságot, amelyben az ukránok több mint három éve élnek az orosz agresszió következtében.
A projekt egyedisége abban rejlik, hogy az érzelmeket nem a száraz dokumentarista fotográfia prizmáján keresztül közvetíti, hanem a konceptuális és művészi fotográfiát ötvöző erőteljes történetmesélésen keresztül. Minden egyes képkocka egy ember története, de ugyanakkor milliók tükörképe is. Ma minden ukrán magán viseli a „háború tetoválását”.