A kiállítás egy sorozat harmadik része. Befogadásához kiindulási alapként annak a helynek a szerepét kell tisztázni, ahol a munkák készülnek, és a helyhez való hozzáállást.
A terep egyrészt egy illegális szemétlerakó telep, egy kész mű és egy játszótér keveréke, melyben az ember először nehezen tájékozódik, de érzékei kinyílhatnak az anyagok sokszerűsége és az ott érzékeltek különös voltából eredő anyagiságára-anyagtalanságára.
Az anyagok sokfélesége és helyzettelenségük előhívja a kontemplációt és cselekvésingerek tömkelegét, figyelést és cselekvést indukál. Kreatív terepgyakorlatként is felfogható a helyszínen történő működésünk. Másrészt műterem és műhely is.
A harmadik kiállítás tematikája a gondolat és cselekvés szabadságának és a néha minden iránt érzett banális szeretetnek újabb bemutatása. Lehetőségként felvillantja az unalmat, imitációt, furcsamód a hely által biztosított, némi öniróniával megfelelően ellenőrzött körülmények között infekció. Mutáns redundáns.