A hold fogat mos

Ha egy világ határain kívül rekedünk, nem szűnik meg létezni, amit magunk mögött hagyunk. A gyermekkor egy sajátos törvények szerint működő világ, amelyet látszólag elveszítünk egy ponton, de valójában végig velünk marad, titkos jelekben tűnik elő kapcsolataink, döntéseink és tetteink hálójában.

A betekintés, visszatekintés lehetősége adott, bár nagyfokú elmélyülést és összpontosítást követel. Közelébe férkőzhetünk szülőként, alkotóként, egy terápia során, vagy e három kombinációi révén. A kiállításra létrehozott munkáinkkal erre teszünk kísérletet.

Megközelítésünk sokkal inkább beleélés (vagy újraélés), mintsem nosztalgia (reflexió). Az egyszerűség helyett a felszíni jegyek mögött kibontakozó komplexitást keressük. A naiv helyett új, felfejtésre váró kifejezésrendszereket.

A felnőtt társadalom által vizionált felhőtlen, problémamentes létállapot helyett a problémák rettentő kuszaságában való tájékozódni akarást. A játék komolyságát és felszabadító erejét, illetve továbbélését az experimentális alkotómunkában. Az erdőben nem a parkot, a rendetlen szobában nem a rend igényét, hanem a szabadjára eresztett, zabolátlan erők természetét.

Résztvevők: antalaci, Bali János, Bolcsó Bálint, Hatházi Gabriella, Horváth Balázs, Kedves Csanád, Kertész Krisztián, Lakatos Áron, Megyeri Krisztina, Muntag Lőrinc, Nádas Eszter, Nagy Zsófia, Peternák Anna, Peternák Zsigmond, Piros Boróka, Rubik Ernő Zoltán, Tillmann Hanna