A holnap helye

A 18. század egyik legnagyobb festőjéről, Thomas Gainsborough-ról köztudott volt, hogy tájképeihez előzetesen maketteket épített; a faágakból, homokból, kavicsokból összeállított modelleket „thoughts”-nak, gondolatoknak nevezte. Csákány István az elképzelt természet képét készíti el háromdimenziós formában – megjelenítve egy olyan, ember nélküli tájat, amely talán leginkább a befejezett jövő gondolatát jeleníti meg. Ebben a tájban minden tárgy az emberi kéz nyomát viseli, a természeti elemektől a kalapácsig minden az ember szándékát, igényét tükrözi, ugyanakkor mindenben megnyilvánul az ember hiánya. A környezet nem posztapokaliptikus, inkább csak elhagyott. Elhagyottak azok a környezetek is, amelyek Robert Olawuyi videóiban az események hátterét alkotják; a megfigyelő szemszöge itt mintha a gép nézetével esne egybe. A végtelenített szekvenciában az ablaknak csapódó fecske, a tájban mimikriként megjelenő embertöredékek vagy a számítógépes mátrixba vízesésként lezubogó tájkép szemlélése túlmutat az emberin. Csákány és Olawuyi műveiben az embertől idegenül, mégis emberi léptékben válik láthatóvá és tapinthatóvá a jövő idő.

Mélyi József