A Katona, Kresz Géza sarok „A múlt nem múlik el”

A hely és az idő, olyan régen elmúltnak tűnő dolgokat emelnek a tudat szintjére, amiket azóta is használunk, és magyarázatul szolgálnak az azóta történteknek. A családi emlékezet része az apró történésekkel a nagy történetnek. A képek szerkezete, építkezése, roncsolódása és roncsolása az idő és az emlékezet lenyomata. A nagy egészben az indító szándék munkálkodik, de a részletekbe már betör a véletlen. A véletlennel nem harcolok, mert ha észreveszem, új utakra indít, felfedezésekre, kalandokra. A jelen kapaszkodóin felérve, kicsit megállva, megpróbálom rendezni a közben történteket. Visszanézve, leverve az út porát, láthatóvá válnak a tájat meghatározó szerkezeti elemek. Megfordulva látom, hogy az út továbbvisz. A történések és megállások utáni csendben kéne, hogy valami szülessen, ami több mint a korábbi.

További információ T.Horváth Éva honlapján »»