Jiří Thýn a közép-kelet európai posztkonceptuális fotográfia meghatározó alakja. A fotográfia műfajához kritikusan viszonyuló Thýn az utóbbi években a médium határait feszegető formai és térbeli megoldásokkal kísérletezett, és fokozatosan pontosította jellegzetes művészi nyelvét a lírai konceptualizmus és a nem-narratív fotográfia területein belül. Fotóiba gyakran vegyülnek más műfajokra jellemző elemek, mint például a festészetből átemelt gesztusszerűség és közvetlenség.
Miután fontos lépéseket tett az absztrakt fotográfia irányába, valamint foglalkozott a globális modernista művészeti kánon és helyi hangok közötti „lefordíthatatlanság” témájával, az utóbbi időben a valóság megragadásának, illetve megragadhatatlanságának kérdése felé fordult.
Bár leggyakrabban olyan formai megoldásokat keres, melyek leválnak a konkrét társadalmi kontextusról és a direkt politikai referenciáktól, Thýn művei mégsem függetleníthetőek kortárs valóságunk érzékelésének tapasztalatától és társadalmi aspektusaitól. Ezek a tényezők még az olyan képeinek is integráns részét képezik, melyek egyértelműen az absztrakcióra összpontosítanak.
Thýn fotói kommentárok mai állapotunkról, vagy – ahogy Jiří Ptáček kurátor Thýn 2015-es kiállítása kapcsán írta – „képek, amik nem történtek meg, habár léteznek.” Jiří Thýn Trafó Galériában rendezett – első magyarországi – önálló kiállításán is ilyen képek láthatóak. A galéria nyugtalanító és magasztos ridegséget árasztó terében csendéletek kapnak helyet, melyek leginkább csapdákhoz hasonlítanak.
Olyan csapdákhoz, melyekben a külső megfigyelő nyugodtságával és rezignáltságával nézhetjük végig, ahogy elpusztítjuk saját magunkat és környezetünket, valamint azt, ahogy a lángok után maradt hamuból, műanyag szemétből és erőszakos valóságunk egyéb maradványaiból előbújó fékezhetetlen kígyó mindent behálóz.
Szalai Borbála