A kísérletezés szabadsága

Az Inforg Stúdióban 2000-2010 között készült művészfilmek mai szemmel nézve új perspektívából látszódnak a múzeumi kiállítótérben. Láthatóan sok szálon kapcsolódnak a képzőművészeti gondolkodáshoz, hiszen ezen filmeknél is dominál a szabad asszociáció, a vizuális utalások non-verbális, non-lineáris értelmezési mezőjének szokatlan tágassága.

Ugyanakkor ezek a filmek egy önálló, lezárult korszak lenyomatai. Az Inforg Stúdió 270 művészfilmből álló kiemelkedő minőségű portfóliója őrzi az ezredforduló különleges magyarországi atmoszféráját.

A 2000-es évtized több értelemben véve is egyre távolodik tőlünk: egyre inkább érzékeljük letűnt kulturális gyakorlatainak jelentőségét és határtalan optimizmusának végességét. E lezárult kultúrtörténeti időszak alapos megértéséhez kínál gazdag forrást az a számos művészfilm, amely a korabeli szellemi, gazdasági, társadalmi dinamizmusok érzékeny lenyomata.

Miben volt újító a 2000-es évek? Szinte érezhetően elválik a korábbi évtizedtől, ekkor jelenik meg a korszak „fiatal magyar filmje”, egyszerre robbannak be a köztudatba az új utakat kereső szerzői filmek. Abban az évtizedben érett be a rendszerváltás a filmkészítés világában, akkor lépett színre markánsan egy új generáció, akik sok esetben a szabad, független szellemiségű új műhelyben, az Inforgban kaptak lehetőséget. Intézményesen képzett és önképző tehetségek sora kezdte el pályáját itt, és kapott zöldlámpát, hogy elindítsa nemzetközi trendekhez illeszkedő szerzői filmjeit. A kísérletezés szabadsága maga volt az aranykeresés eufóriája.

A stúdió szellemiségét megalapozó liberális látásmód, mint az oxigén, magától értetődően volt jelen az alkotók és a közönség számára egyaránt. A BBS-től örökölt művészfilmes hagyományt és a technikai, formai innovációt szofisztikáltan ötvöző értékelvű gondolkodás nagy sikert hozott a fesztivál elismerések nemzetközi színterén, a Berlinalétól, Locarnón és Velencén át, egészen a Cannes-i Filmfesztiválig.

Az Inforg sikere részben a sokféle, sokszínű filmkészítésben rejlett. Egyrészt filmrendezői előképzettség nélkül is be lehetett adni filmterveket, másrészt a szofisztikált szerzői filmes koncepció és a profi kivitelezés is alapvető építőkövei a stúdiónak. Ez teret adott sok spontán, lokális jellegű kultfilmnek, de ugyanakkor a nemzetközi díjnyertes szerzői filmek szigorú esztétikai koncepció alapján készültek. Ne felejtsük el, hogy ez volt az az évtized, amikor a digitális filmkészítési lehetőségek demokratikusabbá váltak, a technikai újítások önmagukban is generálták a mozgóképes formák útkeresését és a filmkészítők önreflexióját.

A múzeumi térben is egyre több médiaművészeti alkotás jelent meg, de ezek más természetűek, mint az Inforg filmjei. Az úgynevezett képzőművészeti videóhasználat és az Inforg filmkészítési módszerei mind technikailag, mind esztétikailag sokban különböznek. Az Inforg filmek az adott korban elérhető legjobb filmes technikát igyekeztek használni, miközben a magyar avantgárd filmkészítés (BBS) filmnyelvi hagyományához is tudatosan kapcsolódtak. Az Inforg filmekre jellemző narrativitás, még ha minimalista is, de megkülönbözteti a képzőművészeti videóktól, amelyek jellemzően egy-egy észrevett vagy konstruált jelenség szimbolikus, többértelmű interpretációjára törekedtek.

A 2000-es évtized képzőművészeti szcénájához sok szálon kapcsolódó Inforg stúdiós alkotók igyekeztek vizuális formát találni a Zeitgeist kifejezésének. Érdekes módon az évtized képzőművészeti esztétikai fordulatáról inkább állítható, hogy a mozgóképes trendek hatása kifejezetten erős volt a festészetre, mintsem fordítva. A 2000-es évtized egyik domináns képzőművészeti trendje a vetített képet, kimerevített filmkockát lekövető festészeti eljárás, amely igyekszik a film esztétikáját átültetni a festészetbe.

A korszak narrativitástól tartózkodó videóművészete (képzőművészek által készített mozgóképes/idő-alapú munkák) természetéből adódóan más szempontot képviselt, mint a filmes szcénából kiinduló alkotók. Ugyanakkor az Inforg alkotók is kerülték a szórakoztatóipar elvárásainak való megfelelést, a sztenderdizációt, filmjeikre a szubverzivitás, a formai szabadság, a kreativitás és a szerzői stílus következetes kialakítása jellemző.

Ezek a művek eredetileg mozi és filmfesztivál bemutatókra készültek, de most érett meg az idő arra, hogy múzeumi térben nem csak egyesével, de összességükben, történeti kontextusban is lássuk és értelmezzük őket.

A kiállításon látható filmek a teljes portfólió egy kis részét képezik. A legtöbb játékfilmet és dokumentumfilmet teljes hosszukban a kiállításhoz kapcsolódó P’Art mozi vetítéseken lehet megtekinteni. Ezen kívül a teljes filmanyag megtalálható a kiállításhoz készült honlapon: www.inforgfilm.org.

A kiállított filmek rendezői: Bodó Viktor, Bódis Kriszta, Buvári Tamás, Dési András György, Móray Gábor, Enyedi Ildikó, Felméri Cecília, Fliegauf Benedek, Halász Péter, Jan Cvitkovic, Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt, Kardos Sándor, Kenyeres Bálint, Lakatos Róbert, Mundruczó Kornél, Nemes Gyula, Nemes Jeles László, Oláh Lehel, Varga Ágota, Vécsei Márton.

A kiállított filmek producere: Muhi András