Nem sokkal az ezredforduló előtt lett meg az első saját számítógépem. Korábban, ha szükségem volt a grafikai programokra, élő beszédben fogalmaztam meg kívánságaimat, ezen az úton már előrébb járó barátaimnak.
Ez idő tájt kezdtem bele Repülőhíd terv című sorozatomba, amely az első volt, amit a saját gépemen készítettem. 1997. május 30.-án az esztergomi Duna Múzeumban egy képzeletbeli Repülőhidat »építettünk« a két pillér között, tizenkét építész közreműködésével. Az átHIDalás címmel rendezett kiállításon, Esztergomban előadott performansz, és ennek vizuális nyomai képezték a grafikák alapját. A Kecskeméti Művésztelepen, Csíkvári Péter szobrászművész segítségével tettem meg az első lépéseket. Én elbeszéltem, hogy mit szeretnék megjeleníteni, Péterrel ezeket a történeteket egyszerű lépésekre bontottuk, majd parancssorokat állítottunk össze. Így készült el a 12 kép – két ember párbeszédében.
Most közel három évtizeddel később nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik akkor, ha a mesterséges intelligenciának mondom el ugyanazt, hogyan jutunk el a végtelen variációktól addig az egyig, amit megvalósítunk, vagy hogyan küzdünk meg az állandóan változó variációk sokaságával. Szükséges-e tizenkét kép helyett tizenkét folyamatosan mozgásban lévő információ halmazból választanunk? Sikerül-e megtalálnunk a megfelelő szavakat, a pontos kifejezéseket kéréseinkhez, ember és gép párbeszédében?
Fruzsival és Dénessel ezekre a kérdésekre szeretnénk művészi igényű válaszokat adni 2025 decemberében a FUGA-ban megrendezésre kerülő kiállításunkon.
Lévay Jenő