„ A kortárs művészet igazi célja, hogy mű-helyzetet teremtsen. „ (Nicolas Burio)
Bálind fő irányultsága mégsem a képi szerkezet analitikus kutatása, sem pedig a kiválasztott téma és tartalom, feltétel nélküli konceptualista, anekdotikus, vagy festői feldolgozás, hanem inkább azon van, hogy saját környezetének egzisztenciális jellegét, karakterét mutassa meg.
Még pontosabban: az ő munkái igenis ennek az egzisztenciális helyzetnek a termékei, a társadalom és az egyén lelki állapotának sajátságos meghatározásai az adott társadalmi kontextusban.
A kép tehát a művész és az átalakulásban lévő környezet közös szüleménye, pontosabban: a művészé és az őt körülvevő válság hangulatáé.