Sejtelmes, olykor groteszk jelenetek, emlékkönyv női akttal, sziámi ikrek, görkorcsolyázó lány – mindez a 19. század közepéről, a nedves kollódiumos eljárás rövid, mára eltűnt korszakának lenyűgöző szépségével. A modernitás és a bizarr, fantáziadús megoldások felé nyitott, ugyanakkor a viktoriánus Amerika külsőségeit jól ismerő művész-mesterember, Shimmel Zohar képei a 19. századi New Yorkból jönnek Budapestre.
Ki volt ez az elfelejtett fotográfus, és hogyan került elő a hagyatéka? A rendkívüli kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá. Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expoziciós nedves kolloid-eljárás aktív kutatója. Ez a technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mert lehetővé tette, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek.
Berkman több mint húsz éve egy cetlit talált a New York-i Chelsea ócskapiacon egy régi fotóalbumban, amelyen a Zohar Studio felirat szerepelt. Némi levéltári kutatás nyomán kiderült, hogy a főleg zsidók lakta Lower East Side-on a Pearl Street 432 alatt 1860-tól működött ez az intézményZohar Studios Photographs néven. Az előkerült bevándorlási iratok szerint Shimmel Zohar litván-zsidó bevándorló volt, aki 29 évesen, 1857-ben érkezett az Ellis Islandre.
A képek, amelyek nem csak portrék, hanem gyakran szokatlan, megkökkentő életképek, a Mai Manó Házban máig megőrzött napfényműteremhez nagyon hasonló stúdióban készültek.