A művészet városa – A város művészete

A művészet városa – A város művészete című kiállítás első része a városokban megfigyelhető kirekesztési folyamatokra és a város – sokszor éppen ezek mentén kialakuló – alternatív felhasználásmódjaira összpontosított. A kiállítás-sorozat második részének középpontjában a város médiában való megjelenítése áll, illetve az, hogy a különböző tömegkommunikációs eszközök miként befolyásolják a városról és a világban zajló társadalmi és politikai eseményekről alkotott elképzeléseinket. Az amerikai származású, Kijevben élő Sean Snyder és a Bejrút közelében élő libanoni fotós, Gilbert Hage Kortárs Művészeti Intézetben rendezett kiállítása a két művész első magyarországi bemutatója.

Sean Snyder

Snyder videóit, fotósorozatait és szövegekre épülő munkáit a mediatizált valóság kritikai vizsgálata és dekonstrukciója jellemzi. Munkái nem közvetlen politikai kommentárok, kritikai erejük az aktuálitás reprezentációjának és a média szerkesztési és narrációs módszereinek alapvető megkérdőjelezésében rejlik. A Magyarországon első alkalommal bemutatott munkák, a Dallas Southfork in Hermes Land, Slobozia, Romania (2001), a Két burkolt ábrázolása egy adott helynek / Two Oblique Representations of a Given Place / Pyongyang (2004), a Casio, Seiko, Sheraton, Toyota, Mars…(2004–2005) az Irak archívum / Iraq Archive (2003–2005) és A hely / The Site (2004–2005) átfogó képet adnak Snyder munkásságáról.

Dallas Southfork in Hermes Land, Slobozia, Romania (2001) – A Dallas című észak-amerikai tv-sorozatból kiinduló installáció azt követi nyomon, ahogy a képernyőn megjelenő, precízen megfigyelt életkörnyezet, a texasi olajmágnás vidéki birtoka valós lakóépületként jelenik meg Romániában. A fikció és a realitás közötti átmenet elmosódását mi sem jelképezi jobban, mint a munka részét képző videó, amely a sorozat egyik főhősének, Larry Hagman amerikai filmszínésznek romániai látogatását dokumentálja.

Az A hely (2004–2005) című munka Saddam Hussein elfogásának történetén keresztül a háború médiában történő reprezentációt tematizálja. Snyder a valós időben tudósító, a legfrissebb hírekért versengő tv-csatornák működéselvét, a látszólag közvetlen hírközvetítést és a tudósítás folyamatában értelmet nyerő tényeket kérdőjelezi meg. Saddam rejtekhelyét, melyet az amerikai katonák „A helyként” emlegettek, cikkek és leírások, amatőrfelvételek és sajtófotók segítségével rekonstruálja, az eltérések által rámutatva az egyes dokumentációk konstruált mivoltára.

Casio, Seiko, Sheraton, Toyota, Mars… (2004–2005) – Snyder munkáiban a média mint a kulturális és gazdasági hegemónia eszköze kiemelt helyet kap. Korábbi munkák arra kérdeztek rá, hogy a gyorsétterem-láncok és vizuális kódok miként egységesítenek hasonló politikai és ideológiai környezetben kialakult városi tereket. A Casio, Seiko, Sheraton, Toyota, Mars… című videó azt mutatja be, hogy a fogyasztói cikkek nemzetközi, általános elfogadása miként töri át a lehetséges ideológiai határokat. Amatőrfelvételek és médiaügynökségek képeinek ötvözése által az egyes márkák globalizációját, és ezen túl a fotóriportok manipulatív erejét kutatja, melyet a kép informatív minősége és a benne rejlő asszociációs lehetőségek közötti ambivalenciában határoz meg.

Gilbert Hage

Míg Sean Snyder analitikus módszerrel vizsgálja a médiából vett anyagok dokumentumértékét, Gilbert Hage képeinek indíttatása személyes. A libanoni fotós a mindennapokhoz való közvetlen viszonyt jeleníti meg munkáiban, melyek közül a 2006-os támadások bejrúti nyomait bemutató fotósorozat látható a kiállításon.

Haza / Homeland (2006) – Akármilyen korban és körülmények között zajlanak a háborúk, következményeik hasonlóan pusztítóak. Mióta azonban az 1991-es Öböl-háborút élőben közvetítették a tv-adók, a háborúk úgymond a reality-tv rendezői elveinek vannak alávetve és ezáltal virtuálissá váltak. A tv-nézők virtuális háborúkon élnek, egyszerre szórakoztató és hátborzongató élményként élik meg a látottakat. A tv által bemutatott háború ily mód eltávolodik a megélt valóságtól. Mivel azonban mégsem minden szórakozás és szórakoztató, a nézők az autentikus valóság megragadására is törekszenek. Csatornákat váltogatnak, analizálják és újra összerakják az információkat… Egy virtuális montázs segítségével igyekeznek megragadni a valóságot.

Hage a következőket írja: „Le szerettem volna képezni a 2006 júliusában Libanonban zajló háborút, amelynek pusztító hatása egész kerületeket tüntetett el. Szerettem volna láttatni, hogy a háború igenis egy anomália, egy rendkívüli (renden kívüli) állapot és a képeim jelzésszerűsége által a szenzációvadász látványra összpontosító ábrázolásmóddal szemben egy közvetlen, szemtől-szembe helyzetet, egy megélt valóságot szerettem volna bemutatni.”

Zólyom Franciska