A Nyugi című képsorozatot 2019 decemberében kezdtem el. Az egyetemi éveim után, műterem hiányában, a „kapunyitási pánik” alatt ezek a rajzok segítettek (segítenek) megnyugodni és a művészetre fókuszálni.
A hosszadalmas alkotófolyamatban rejlő meditatív munkával ki tudtam zárni a mindennapi gondjaim nyomasztó jelenlétét. Ha valaki geometrikus absztrakt művészetet csinál, döntenie kell, hogy a tökéletes precizitás érdekében a modern technológiához fordul-e, vagy felvállalja az emberi munka esetlegességét, amely cserébe egyediséget kölcsönöz minden egyes darabnak. A saját munkáimban a geometrikus formák mellett egyre inkább az emberi tényezőből adódó apró pontatlanságok is érdekelnek.
A Nyugi sorozat is ehhez a témához kapcsolódik. Egyszerűbb, vagy összetettebb geometrikus alakzatokat ábrázolok a szabadkézi rajzzal, és éppen az apró tökéletlenségek érdekelnek, amelyek a rajzolás közben egyfajta irányított véletlen folyamat során jönnek létre, az első pillantásra szabályos formákon. Szabálytalan, mégis szabályos alakzataim az emberi esetlenséget állítják szembe a digitális pontossághoz szokott geometrikus formavilággal. Legtöbb munkám a kis fragmentumokból épített egységes egészre törekszik.
Az aprólékos kidolgozás közben az időnként ismétlődő mozdulatok magukban hordoznak egy meditációs folyamatot, amelyet ma már igyekszem tudatosan alkalmazni. Ez javít a koncentrációmon és élvezetessé teszi a néha monotonnak tűnő fázisokat. A sorozatban a kör, a tórusz, a möbiusz változatait használom egy általam szerkesztett szabad rendszerben. Célom az, hogy a térrel kommunikáló, egyedi formákat hozzak létre.