A referenciák kora az elfogadott kiállítási módozatokkal (a white cube kiállításrendezési technikáival a képakasztástól a világításig), a műtárgykészítés motivációival, folyamataival valamint szerepeivel foglakozik.
A tárgyalkotó kétkezi munkája és a kreativitás közötti kapcsolatot is vizsgálja, ahol a mesterség gyakorlása nemcsak kézzel elvégezhető tevékenységekre, hanem a gondolatok „kimunkálására” egyaránt vonatkozik.
Thierry de Duve belga művészetteoretikus a művészeti oktatás történetét bemutatva két művésztípust (bauhausi modell és akadémiai modell) különböztet meg, melyek közül az egyes korszakok maguk választják ki saját favoritjukat.
Míg az utóbbihoz kötődő métier (mesterség) hívei a tradíció és a tapasztalat útján átadható tudás megszerzésésért küzdenek, addig az ún. médium-követőket a folyamatos kérdésfeltevés és a felfedezés öröme hajtja.
Duve szerint a kortárs művész egy harmadik utat választ és mindkettőtől elfordul: a talentum és a kreativitás helyett a (kritikai) hozzáállást helyezi előtérbe.
Az installációban a különböző alkotói típusok összekeverése, majd ezek újrarendezése jelenik meg díszletszerű kelléktárként a galéria terében.