Horváth Gideon művészete a patriarchális berendezkedés normatív elvárásainak és szerepmintákkal kapcsolatos sztereotípiáinak érzéki, taktilis-tapasztalatra építő kritikája. Hasonlóan korábbi munkáihoz az egykori nagypolgári lakás négy egymásba kapcsolódó terébe szcenografált új szobor installációjának alapját is több elméleti munka és tematikus impulzus adja.
A nemek közti átjárhatóságot, a szexuális irányultságok változékonyságát és a változó testekben való létezés szabadságának lehetőségeit a kiállítás a sebezhetőség (vulnerability) esztétikai és politikai értelmezései és a hozzájuk kapcsolódó téveszmék lebontása felől vizsgálja.
Ennek a feszültségét jelenítik meg a mitológiai, természeti és anatómiai idézetekből építkező töredékes és diffúz terek. A különösen érzékeny, formálható és mégis reziliens méhviasszal most dolgozik először színezett formában.