A kiállítás megnyitója egyben Kaszás Tamás Visual Aid / Szemléltetőeszköz című katalógusának bemutatója is. A Kisterem kiadásában 2013-ban megjelentetett kötet szándékoltan nem kiállítási katalógusnak készült, hanem Kaszás művészi praxisán átívelő, időről időre más és más konstellációkban feltűnő tematikus műcsoportokat összegző kiadványként jött létre. Vagyis a megszokott rendet felborítva Kaszás a korábban megjelent kötethez most egy kiállítást rendel hozzá. A kiállítás alkalmával a kiadvány lapjain reprodukált nagyméretű szemléltetőeszköz installációk a galéria terében dioráma szerű makettekben elevenednek meg.
Kaszás szemléltetőeszközeinek művészettörténeti előzményei egészen az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Az előképek közül megemlíthetjük El Liszickij 1928-as kölni Pressára készült pavilonját, Friedrich Kiesler 1925-ös párizsi Raumstadtját, vagy akár Aby Warburg Mnemosyne Atlaszának tablóit is. A bemutatásra, szemléltetésre szánt eszközök módszertani alapot teremtettek a heterogén vizuális anyagok tematikus egymás mellé helyezéséhez.
Kaszás azonban nem csak hivatkozási alapjává teszi meg az előképeket, hanem tárgyi minőségükben is újraértelmezi azokat. Vizuális rendszereinek prototípusa a közösségi, köztéri hirdető és tájékoztató felületekként használt faliújság, amelyekre heterogén konstellációkban egymás mellé kerülhetnek grafikák, rajzok, újságcikkek, zászlók, digitális képernyők, vagy éppen inspirációs forrásul szolgáló internetről, újságokból gyűjtött képek, szövegek.
És bár a valóságban ezeket a felületek többnyire szigorú állami és gazdasági hatalmi kontroll felügyeli, ennek ellenére érdekes elképzelni, hogy vajon hogyan nézhetnének ki ezen felületek egy szabad társadalom közösségi vagy akár individuális használata során? Olyan elképzelt helyzetekben, amikor nem felügyelt és központi, hanem éppen hogy személyes üzenetek, tanítások, történetek, a lokális környezetre reflektáló és közösségekhez kapcsolódó üzenetek jelennének meg rajtuk, vagy akár csak díszítésekbe rejtett spirituális szimbólumok.