A szörnyeteg

Kiállításom anyagát a New York-ban készült "Szörny Sorozat"- omból válogattam. Olajfestményeket és eddig még be nem mutatott grafikákat állítok ki. A sorozat absztraktnak tűnő képi világát a nagyváros sajátos formarendszere ihlette, amely mögött egy Lény létét érzékelem. Bár a Lény láthatatlan, de létezése minden városlakó életére hatással van, ugyanis de facto létezik, mint a kollektív tudat mélyéből felbukkanó ösztönerők vizuális inkarnációja. Láthatalan marad, mert az állam, vallás és kultúra gépezetei a kreténségig elnyomják az emberben ezt az energiát és a képességet, amellyel kapcsolatba léphetne vele. Ezt az erőt legfeljebb mint saját viszkető libidóját érzékeli a személyiségzavarral küszködő nyugati ember. A Szörny más ábrázolt formában Godzilla, a modern japán mítoszalak, akit / amit az atomsokk borzalmaitól szenvedő, megperzselt emberi tudat teremtett meg. Egy ilyen lény nyüszít, visít, nem nyugszik. Képeimen, pl. a "Nevető Szörny" hörögve liheg, a fejed mögül hallod, már-már hozzád ér, de ha mozdulsz, azonnal kettéharap. Egy másik festmény a "Szépség és a Szörnyeteg" allegóriája. Csótány és rózsa – csendélet. A konvencionális érzelmi jelentések közti ellentétet az együttérzés minősége hidalja át. Nyomataim közül a "Zöld Szörny"-et ajánlom, ami angolul a pénz szinonímája. Roberta Waddell a New York Public Library kurátora így ír ezekről a grafikákról: "Pontosan látható, hogy furcsa és kihívó képeidet milyen jól szolgálja a technikai újítás. A gazdagon rétegelt textúrákból elővarázsolt alakok komplex válaszokat kavarnak fel: a felvillanó formákat belső reakciók követik, amik tiszta fénynek és hőnek tűnnek. A felületek szépsége a szemnek ingere, de kínzóan hívja a nézőt, hogy megérintse azt., s míg a textúrák bizonyosan a papír felületén jelennek meg, az általuk felvázolt teret viszont nehéz mérni. A sötét foltok körülveszik a fényt, ami onnan sugárzik."