Legyen az alternatív kommunikációs formát kínáló szobor, a faliszőnyeg hagyományos esztétikáját, anyagát és tapinthatóságát a kiterjesztett valóság (AR) technológiájával és virtuális terével összekötő installáció, vagy az országhatárokat a Nemzetközi Űrállomás nézőpontjának távlatából feloldó, újrahasznosítható LED-szalagos falikép – Alexandra Dementieva Budapesten bemutatott munkái a kommunikáció, reprezentáció, jelentés és interakció kultúrákon és adott társadalmon belüli, illetve kultúrák, korszakok, sőt, akár univerzumok közötti lehetőségeit és formáit vizsgálják.
A művek mindegyikében szerepet kap a hagyományos médiumokkal (szobor, faliszőttes, táblakép, valamint a mára már hagyományosnak számító film és videó) való történeti kapcsolat. De míg a tradicionális formákat Dementieva a legkorszerűbb digitális technológiákkal együtt alkalmazza, az utóbbiakban nem a bennük rejlő lehetőségek kísérletező felfedezése, hanem már kézenfekvőként adott vizualizációs eszközként, a reprezentáció új szintjeként való természetes felhasználásuk a lényeges számára.
Eltérő módokon és a bevonódás különböző szintjein, de a munkák egy része a nézőt is az interakcióra invitálja. A Missive (Levél) című sorozat faliszőnyegeibe szőtt üzeneteket például egy applikáció segítségével megfejthetjük, a Chronoscape címet viselő installációban pedig az előtte álló néző egyben szereplővé is válik, jelenléte “gyorsítja fel” az időt, egészen ameddig a képmása elemeire hullik, majd pedig teljesen eltűnik. A témák komolyak – a lét, a fennmaradás alapkérdései közé tartozók. Emiatt még fontosabb, hogy Dementieva munkáiban a természettudományos és filozofikus szemlélet mellett jellegzetes elem egyfajta elegáns irónia és finom humor.
A Szovjetunióban született és felnőtt, a ’80-as évek vége óta Belgiumban élő és alkotó Dementievát biokémikus tudós nagyapja nevelte egy Moszkva közeli dácsán. A természettudomány és az ökologikus szemlélet, a tudomány, társadalom és környezet összefüggő rendszerként való mindennapi megélése így gyerekkora óta meghatározza érzékenységét – a minderről való gondolkodás és a megfigyelt, feltárt folyamatok, kölcsönhatások gyerekkora kijelölik figyelmének fókuszát.