A várakozásnak mindig van iránya. Amennyiben az irányt valami jónak tekintem, akkor a várakozást is valami jóként kell felfognom? A várakozásban és a reménykedésben fontos az idő mozzanat, a türelem. Ha szerencsém van, még a szabadság is eljöhet, és akkor azt mondhatom: végre történt valami emlékezetes.
A szabadság várható valami, vagy inkább váratlanul érkezik? Kiszámítható-e a szabadság, vagy inkább meglepetésszerű valami? Kérdés, hogy a váratlan mindig meglepetés? Vagy a váratlan minden esetben emlékezetes? Vagy… az emlékezetes mindig váratlan? Egyáltalán… a várható lehet emlékezetes?
Ha a várakozás életforma, akkor a reménykedés is bizonyára az. A várakozásban van valami parazitizmus, amelyben viszont van valami csodaszerű. Az, hogy a háttérben ott lehetnek az angyalok.
Tasnádi József
A várakozás életforma
2014. május 16. – június 5.
MegnyitóOpening: 2014. május 15. 19:00