Dés Márton (sz. 1987) munkáiban játékosan és szociográfus jelleggel ülteti át a valóságot egyszer festett képi reprezentációk, másszor textuálisabb rajzok formájában. Munkáiban gyermeki rácsodálkozással örökíti meg életünk ellentmondásos, bizarr, mondén jelenségeit, melyek oly megszokottak számunkra, hogy észrevétlenül haladunk el mellettük. Dokumentál, gyűjt és felszínre hoz. A képi ábrázolás mellett gyakran szövegek jelennek meg a képtérben, különböző vizuális klisék és humoros jelenetek mossák el a hétköznapi események, jelenségek határvonalait.
Az ÁCIÓ! című kiállítás képei nem a nagyszabású utazásokat, esküvőket vagy jelentős évfordulókat megelőző várakozás hangulatát tükrözik. Annak a komótos elidőzésnek az egyszerűségét és figyelmét, amellyel az iskolapadban várjuk, hogy felkerüljön a nagy V betű a táblára és új időszámítás kezdődjön. A nyár idilli jeleneteit már-már hűsítőként idézzük fel – egy olyan időből, amikor ez az évszak egyet jelentett a két tanév közti gondtalan hónapokkal.
Őrizzük az akkor még mélyebbnek tűnő Balaton emlékét, melyből kevésbé a fenséges víztömeg, a veszélyes alámerülés, vagy egy nagy erejű hullám, inkább a parton töltött idő marad velünk, amikor a tájat pásztázva az adott nyár slágere kúszik a fülünkbe. Azt, amikor jobb híján egy termék összetevőit is elolvassuk a csomagoláson, amikor az elsőre ismeretlen embereket, érdektelennek tűnő hétköznapi jeleneteket is a szokottnál élesebb szemmel figyelünk meg, amikor kezdünk velük valamit – akárcsak Dés Márton.
A művész forrásként saját fotóit, útikönyvek illusztrációit, régi turisztikai kiadványok, folyóiratok reprodukcióit használja. Ezek vizuális világát vegyíti a minket körülvevő tárgyakkal, feliratokkal, szövegekkel. A művész fiatalkorát is meghatározó hip-hop és rap dalszövegek szófordulataihoz, vagy betűnyi módosítással, jelentésben eltérített szavaihoz hasonlatosak. Egy üdítő címkéje vagy egy gyógyszerreklám egy korszak jelzőköveiként maradnak meg emlékeink közt. A reklámszövegek, összetevőlisták, utcai táblák és könyvborítók navigálnak minket térben és időben.
Dés képeinek egyéni ábrázolásmódja ezen emlékrétegek és a megfigyeléseinek alanyai közötti kapcsolatból táplálkozik. Dés antropológiai megközelítése nyomán a képterekben megjelennek használati és fogyasztási cikkek, érdektelennek tűnő töredékek, mindennapjaink kulisszái. A képek így első látásra vizuálisan rendezetlennek, tartalmilag szertefoszlónak hatnak. Jobban megfigyelve azonban „zajos” és ingergazdag fogyasztói realitásunk mozaikjait látjuk viszont. Az ismerős elemek kinyitják a mindenkori néző előtt a megszokott jelenségek újraolvasásának lehetőségét.
A magyar közönség előtt a Berlinben élő Dés Márton elsősorban frappáns szöveg- és rajzalapú papírmunkái ismertek, így az ÁCIÓ! egy átvezetés a nyárba, és Dés Márton formailag festőibb, tartalmilag líraibb szemléletébe is.