Ádám Zoltán legújabb festményei

Ádám Zoltán legújabb festményei cigányportrék. Egy-egy arcképpel Ádám Zoltán napokig, hetekig foglalkozik, s eközben az ábrázolt személyek meditációjának tárgyává válnak. A festett arcok statikusak, vázlatszerűek, a legjellemzőbb vonásokból épülnek fel, de mégsem karikatúrák vagy impresszionista vázlatok. Az Ádám korábbi festői periódusaiból jól ismert stíluselemek többsége a cigányportrékon is megmarad. Ilyen a realisztikus figurára festett, az arc fő formáit kiemelő vonalak által létrehozott réteg, vagy a szavak, mondatok ráfestése az arcokra. Így az arcképek a fotó-univerzumból ismét visszakanyarodnak az ikonfestészet hagyományihoz, pontosan úgy, mint Ádám Zoltán 1990-es évek közepén és végén festett ikon-parafrázisainak vagy tibeti portréinak esetében. Emiatt a cigányportrék visszatükrözik az ábrázolt személyek egyéniségének kulcsát, azét az egyéniségét, akiről valójában ­ a kultúrhéroszokkal tökéletesen ellentétben ­ egy árva információm sincs. Mivel azonban Ádám Zoltán mítoszt csinált a személyekből ­ igaz, kifejtetlen mítoszt -, arcuk legalább olyan mélységű üzenetet hordoz, mint azoké, akiknek tetteit olvassuk le tekintetük jelentésének megfejtése közben. Nem hiszem ugyanakkor azt, hogy Ádám Zoltán romantikus, vagy akár etnográfiai érdeklődésből választotta volna festményeinek tárgyát. A cigányportrék egy állomás Ádám Zoltán festészetében, akit valójában a képek működése, a képeknek jelentést tulajdonító néző pozíciója, és a mitikus művészet hagyományainak fenntartása érdekel. Festőként arra a mozzanatra figyel, ami miatt, vagy ami által létrejön egy alapjában érzelmi kapcsolat egy arckép és az arcképet néző között.