Felmérések szerint a magyarországi lakosság „kultúra-fogyasztásának” közel 70%-át a televíziózás teszi ki. Helyi kulturális intézményekkel, civil szervezetekkel, iskolákkal és kortárs művészekkel együttműködésben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet egy TV-mentes hetet kezdeményezett, Adásban címmel. Az akciók és performanszok, divatbemutatók, mozgóképpel aláfestett zenei előadások, interaktív installációk és animációs filmek lényege az volt, hogy a telematikus adás helyébe, melynek befogadója az otthonában ülő passzív néző, köztérben zajló közösségi események kerüljenek. Az élőben szervezett egyhetes „TV-pótló” műsoron keresztül vizsgáltuk a kibocsájtó és befogadó (TV-adó / művész – közönség) viszonyát, illetve azt, hogy a kortárs művészet miként próbál újfajta kapcsolatokat és befogadói attitűdöket teremteni.
Kiállítás:
A rendezvénysorozat nyomán létrejövő kiállítás részben az egyes programok lenyomata, részben a TV-programokhoz, tévézési szokásokat tematizáló alkotásokból épül fel. Szabó Benke Róbert Vizitáció című divatbemutatója sok év után a művész első ilyen nagyszabású produkciója, melynek része volt Sárosi Anita videóvetítése és a Hotel North Pole zenei aláfestése is. Szabó Benke ruhagyűjteménye, amely az 1960-as évektől kezdődően különböző korszakok divatját idézi, más és más kollekciók, kreációk alapjául szolgál.
Dunaújvárosban ötször öt modellt láthatott a közönség egy rendhagyóan statikus bemutatón. Szabó Benke öt posztamenst helyezett el a térben, amelyeken mozdulatlanul, szoborszerűen álltak a boszorkák, a nők, a szumók, az angyalok, valamint a gésák és párkák csoportjai. Az újrafelhasznált és egymással bátran kombinált ruhák közül két szett darabjai láthatók a kiállításon: az Uitz terem üveghomlokzata mögött két „szumó”-kirakatbaba áll, akiknek tekintélyes testalkatát a rájuk csomózott ruhák alkotják. Megtekinthető továbbá két kreáció a boszorkány-sorozatból, illetve Szabó Benke korábbi bemutatatóinak felvételei. A művész installációját egy látványos nyakkendő-mandala egészíti ki.
Szintén az Uitz Teremben láthatók Karácsonyi Laci munkái, festmények, videók és élő koncertjének kelléke, egy rádió fej. A villogó dobozzal fején koncertező művész látványa teljesen eltér ugyan a kiállítótér falán elszórva installált képek finom árnyaltságáról, a két kifejezésforma mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz. Karácsonyi Laci dalai önmagáról, művész mivoltáról és az ezzel járó összes bizonytalanságról és kétségről szólnak. Előadásmódja és képei is közvetlenek, nyíltan vállalják az esetleges hibákat, vagy akár parodikusnak tűnő részleteket. A naivitás és örömteli megmutatkozás ugyanúgy jellemző rájuk, mint az emberi létet megkérdőjelező gesztusok komolysága.
Karácsonyi Laci videoklip-szerű filmjei a stockholmi Ersta Konsthall által kezdeményezett zenei gyűjtés, archívum szomszédságában láthatók. A művészet nem néma címmel a svéd intézmény képzőművészeket kért fel arra, hogy küldjék be zenére alapuló munkáikat. Az ekként létrehozott archívum célja az, hogy bemutatásának különböző állomásain további művekkel bővüljön. A kiállításon a CD-borítók szereplenek, illetve közel 1500 zeneszám – köztük számos magyar alkotó munkája – hallgatható meg.
Az Uitz Teremben tekinthető meg végül néhány használati tárgy, amelyet a HINTS csoport tagjai készítettek újrafelhasznált anyagokból. Azt, hogy miként lehet tejeszacskóból táskát varrni, vagy gyümölcslé-csomagolásból pénztárcát készíteni, vagy esetleg magnószalagból horgolni, a kiállítótérben berendezett „freeshop”-ban próbálhatták ki az érdeklődők. A freeshop lényege eredetileg az, hogy a használók által rendelkezésre bocsájtott dolgokat bárki térítésmentesen elviheti, akinek szüksége van rá. Az általában ruhákat és kisebb használati tárgyakat gyűjtő boltok helyett Dunaújvárosban egy olyan „szaküzlet” működik, ahová kreatív ötleteiket hozzák az érdeklődők. Az üzlet október 13-án nyit ki újra, hogy meg lehessen ismerkedni különböző recycling technológiákkal és hogy ki lehessen próbálni, miként készíthető például divatos válltáska a Van Gogh kiállítást hirdető óriásposzter anyagából.
A Kortárs Művészeti Intézet Kisterme a Virtuális Város kezdeményezés eddigi eredményeit mutatja be, melynek keretében helyi képző- és iparművészeket, illetve építészeket kértünk fel arra, hogy tegyenek javaslatot a város(kép) alakítására. A beérkezett ötletek mentén jól körvonalazódnak azok a problémák, amelyek a város több részén is megoldásra várnak: a helyi értékek helyreállítása, a hagyományőrzés feltételeinek megteremtése, a panelházak homlkozatainak átalakítása, illetve a város és a Duna-part összekapcsolása. A kezdeményezés szándéka, hogy olyan képeket teremtsen, amelyek gondolatébresztőek, illetve amelyek felhasználhatóak a további városrendezési munkálatok során. Az Éjszakai átszálló rendezvénysorozat alatt folytatott első nyilvános beszélgetésen mutatta be a MartinÁsz csoport VasÚt című kisfilmjét, amely a kiállításon is megtekinthető.
A Pincegalériában három alkotó munkái vannak kiállítva, melyek egyaránt kapcsolódnak a tévézési szokásokhoz, a médiaképek a látásmódunkra gyakorolt hatásához és ahhoz a kérdéskörhöz, hogy a kortárs művészet miként teremthet újfajta kapcsolatot közönségeivel.
Orbán György montázsai egyszerű módszerrel készülnek. A művész TV-ből kifotózott képekbe illeszti bele önarcképét, s így hol a csodálkozó, értetlen néző, hol az aktív résztvevő szerepét játsza el. A mozifilmek reklámjaként használatos állóképek méretében készült kilenc felvételen újra és újra felbukkanó művész megteremti ugyan a „benne vagyok a tévében” érzést, de egyben le is buktatja a manipulációt.
Előd Ágnes printjei szintén médiaképekből indulnak ki. Két művésztársával közösen a Csillagok Háborúja és Harry Potter motívumait idegeníti el, rákérdezve ezáltal a csoportkép festészeti hagyományaira is. A földet fenyegető UFO-támadást dokumentáló térképei és metszetei pedig a TV-fikció és a hiedelmek viszonyát szemlélteti (ál)tudományos módszerekkel.
Vécsei Júlia Environmash című hanginstallációja eredetileg az Ersta Konsthall felhívására érkezett be. A különböző környezeteket – város, erdő, világűr, stb. – szemléltető ábrák és a hozzátartozó hangok olyan eszköztárat képeznek, amelyekből a látogatók komplex látványokat és zenei kompozíciókat építhetnek fel.